Kataliszt bakancslistája

2016. június 28., kedd

Liszt, a vendégbarát

Budapest, Úri utca 43.

 

Az egyemeletes barokk lakóház 1720 körül épült. Mai homlokzatát 1866-ban kapta, amikor Wagner János megtoldotta báró Augusz Antal számára. A háborús károk után 1958-ban leegyszerűsített formában állították helyre.










Augusz Antal (1807-1878), a korában jelentékeny közéleti szerepet játszó és művészetpártoló báró az 1840-es évek óta Liszt Ferenc leghívebb barátja volt. Azon a történelmi jelentőségű hangversenyen ismerkedtek össze, amikor Lisztet díszkarddal tüntették ki, mintegy az egész nemzet nevében. Barátságuk különösen kiteljesedett, amikor 1869-től Lisztnek szorosabbá váltak kapcsolatai Magyarországgal és több időt töltött itthon. 1877-ig, Augusz haláláig sokszor volt Liszt ebben a házban nem is vendég, hanem inkább családtag: többnyire itt töltötte névnapjait, itt karácsonyozott és szilveszterezett. Többször vendégeskedett Augusz szekszárdi házában is.

Liszt révén az Augusz-házban más jeles muzsikusok is megfordultak. 1869. május 3-án a Vigadóban adott két nagy sikerű koncertje után például, mielőtt elutazott volna Rómába, jeles társaság gyűlt itt össze: itt volt Erkel Ferenc, Reményi Ede hegedűművész és Liszt egyik neves tanítványa, a zongoraművész Sophie Menter. Liszt és Sophie ezen az estén két zongorán eljátszották az A-dur zongoraversenyt.

A műből csak hagyományos felvételt találtam, kétzongorás változatot nem. Azért hallgassuk meg :)



1988-ban az épületet Lisztet és baráti körét ábrázoló emléktáblával jelölték meg. Alkotója Farkas Pál szekszárdi szobrászművész.



Saját felvételem, 2007


A domborművet közelebbről megszemlélve még két muzsikust látunk az eddig említetteken kívül, akik szintén gyakran megfordultak itt:



Ha nehezen lenne olvasható a képről, ide másolom valamennyi nevet: Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály, Ábrányi Kornél, Augusz Antal és Reményi Ede.

Ez pedig itt az eredeti kép, ami alapján a dombormű készült. Kollartz és Rusz rajza a Magyarország és a Nagyvilág című folyóiratban jelent meg, 1870-ben:




Források:

Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei 3. Budapest. Bp. Képzőművészeti Alap, 1961
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1869-1873. Bp. Zeneműkiadó, 1976
Watzatka Ágnes: Budapesti séták Liszt Ferenccel. Bp. Helikon, 2011

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2007 nyarán készítettem

Itt is járt Liszt Ferenc

Kalocsa, Szent István út 2-4. Nagyszeminárium

 

Az egykori papnevelde 1760-1767 között épült barokk stílusban. Második emelettel 1807-ben bővült. Ez volt az ún. Nagyszeminárium.


1951-ben megszüntették az intézményt, épületét államosították. Először szociális otthon lett, 1957-től a Kalocsára telepített szovjet repülősök családjai laktak benne. 1974-1977 között alakították művelődési központtá Kerényi József tervei alapján. Ma a Tomori Pál Főiskola otthona.
1986-ban Liszt Ferenc kalocsai látogatásainak emlékére, halálának 100. évfordulóján márványtáblát helyeztek el az épület falán:



Liszt Ferenc hat alkalommal, utoljára halála előtt egy évvel, 1885 áprilisában járt Kalocsán - az Érseki palota kapcsán ITT olvashatunk erről részletesebben. 1885. április 6-án, húsvéthétfő délutánján ide, a Nagyszemináriumba is ellátogatott, ahol korábbi tanítványa, Almássy Miklós papnövendék volt. Elkísérte egy másik volt kiváló növendéke, Siposs Antal. Zongorázásra is sor került, Liszt Charité című művét játszotta e falak között.



Források:

Czellár Katalin - Somorjai Ferenc: Magyarország. Bp. Panoráma, 1996
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Kóta 1986. 6.
www.kalocsa.hu

A fényképeket 2004 őszén készítettem
 

Zenei pillanatok a Főszékesegyházban

Kalocsa, Szentháromság tér: Nagyboldogasszony katedrális


 

A Liszt Ferenc szobrával díszített téren, az Érseki palota szomszédságában áll a Főszékesegyház. Már 1010-ben, a Szent Koronát Rómából magyar földre hozó Asztrik idejében templom volt ezen a helyen, amelyet a tatárdúlás után újjáépítettek, de az 1600-as évek elején a hajdúk felgyújtottak. A ma is látható barokk főszékesegyházat Csáki Imre bíboros terveztette és utódai építtették fel Mayerhoffer András tervei alapján.


A templom arany, rózsaszín és fehér színekben tündöklő belső tere lenyűgözi a belépőt. A mély szentély megőrizte a román kori templom formáját, de a magas főhajó csehsüveg-boltozatával barokk templomok hatását kelti.

Forrás: geolocation.ws


A főoltárképet Kupelwieser Lipót festette 1857-ben. A párizsi világkiállításon is feltűnést keltő kép Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja. A Fájdalmas Szűz-oltár alatt Szent Piusz hamvai nyugszanak aranyozott koporsóban.

A Főszékesegyház ékessége a hatalmas méretű, jellegzetesen francia hangzású orgona, amelyet a pécsi Angster József épített 1876/77-ben. Többször játszott rajta Liszt Ferenc, aki kalocsai látogatásai alatt részt vett a templomban a Nagyhét egyházi szertartásain is.



1868 június elején, Haynald Lajos érseki beiktatási ünnepségén Reményi Ede hegedült a templom kórusán. A művész titokban utazott le Kalocsára, hogy meglepje a zenekedvelő érseket. Unokaöccse, Reményi Antal így emlékezett meg a Zenészeti Lapok tudósítása alapján az eseményről:

Reményi ... a beiktatásai mise alatt megjelent a choruson és varázshegedűjén egy ünnepélyes szólóba kezd. A jelenlévők megihletődve tekintenek hátra. S Reményit ott látva, bizony csak a szent hely tartóztatta őket vissza attól, hogy lelkesült éljenekbe ne törjenek ki. Az érseknek igen tetszett a meglepetés és melegen megköszönte a nagy művész ötletes figyelmét.
Az unokaöccs nem közölte, de nagyon valószínű, hogy Reményi Ede akkor a nemrég elkészült Koronázási mise Offertorium tételéből játszotta a hegedűszólót, melyet Liszt kifejezetten az ő vonója alá komponált:

 


Források:

Czellár Katalin - Somorjay Ferenc: Magyarország. Bp. Panoráma, 1998
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
Reményi Ferenc: Reményi Ede életrajza. = Miskolci Szemle 1928. okt.-dec.

Liszt és a kalocsai érsek

Kalocsa, Szentháromság tér 1. Érseki palota

 

Az Érseki palotát a Károly Róbert által építtetett vár alapjain emelték 1776-ban, Batthyány József érseksége idején, barokk stílusban, Oswald Gáspár piarista építész tervei alapján.

Forrás: utisugo.hu


Keleti szárnyát, amelyben a könyvtár van, 1781-ben Patachich Ádám, a nyugatit 1799-ben Kollonich László érsek építtette.

Forrás: muemlekem.hu


Dísztermének faliképeit, kápolnájának mennyezeti freskóit, a könyvtár Patachich-termének tudósportréit Franz Anton Maulbertsch festette.

Liszt Ferenc hat alkalommal járt Kalocsán Haynald Lajos érsek meghívására, legtöbbször a húsvéti ünnepeket töltötte itt.

1856-ban, az Esztergomi mise bemutatója kapcsán barátkozott össze Haynald püspökkel, a későbbi kalocsai érsekkel. A botanikával foglalkozó tudós főpap és kitűnő szónok Liszt rokonszenvét könnyen elnyerte műveltségével, szellemességével, nagyvonalúságával és zeneszeretetével - bár érdekes módon éppen Liszt zeneműveit nem kedvelte. Liszt maga idézte egy 1883-ban írt levelében Haynaldot: Kedves Liszt, szeretem az ön személyét, de semmit sem értek a műveiből...



Haynald és Liszt


A főpappal való barátsága mellett Lisztet rokoni kapcsolat is fűzte Kalocsához. Hennig Alajos, Liszt unokaöccse (apja húgának a fia) a kalocsai jezsuita gimnázium igazgatója volt. Filozófiát tanított, mellette az egyházi kórust vezényelte, sőt komponált is; Liszt szívesen átnézte műveit és tanácsokkal látta el.

Első alkalommal 1870. szeptember 17-19. között látogatott Liszt Kalocsára. Ezen az őszön jóbarátja, Augusz Antal vendége volt Szekszárdon, innét mentek át Kalocsára az Augusz családdal és a közben Liszt kedvéért Szekszárdra érkezett muzsikus vendégekkel: Reményi Edével, Olga Janinával, Sophie Menterrel és Francois Servais-vel. Haynald vendéglátását hangversennyel viszonozták szeptember 18-án itt, az Érseki palota muránói csillárokkal díszített, kazettás mennyezetű dísztermében. A műsor csúcspontja Beethoven Kreutzer-szonátája volt Reményi és Liszt előadásában.

1874. április 15-16-án Liszt ismét Haynald vendége volt a palotában. 16-án kis hangversenyt adott a kisváros érdeklődőinek az ebédlőteremben. Csak három darabot játszott, de köztük volt jelentős műve, a Szent Ferenc a hullámokon.




A következő kalocsai tartózkodás dátuma 1876. november 1-2. Liszt ismét Szekszárdról jött ide Augusz Antallal, 1882 áprilisában pedig Haynald meghívására töltötte itt a Nagyhetet. Részt vett az egyházi szertartásokon, a körmeneten, s húsvétvasárnap mintegy négyszáz fős közönség előtt zongorázott a palota dísztermében a helyi egyházi zenekar tagjaiból alakult vonósnégyessel együtt. Az elragadtatott hallgatóknak egyik Ave Mariáját játszották, szólóban pedig egy etűdjét, valamint Rossini- és Schubert-átiratokat adott elő.

A díszterem 1996-ban. Forrás: http://fototar.mi.btk.mta.hu

Két év múlva, 1884-ben a 74 éves Liszt újra itt töltötte a húsvéti ünnepeket, s ez a látogatás sem múlt el hangverseny nélkül: nagyszombat este a palotában zongorázott korábbi tanítványával, a Kalocsán papnövendék Almássy Miklóssal.

Liszt utolsó kalocsai látogatására 1885 húsvétján került sor, április 2-5. között tartózkodott itt Haynald vendégeként. Szokásához híven részt vett a szertartásokon. A zártkörű hangverseny szombat este, április 4-én zajlott a díszteremben, ismét székesegyházi muzsikusokkal és az időközben Kalocsára érkezett korábbi tanítványával, Siposs Antallal közösen. Liszt saját művei mellett eljátszott hármat Chopin noktürnjeiből is.

A díszteremben ma is ott van egy zongora, amely Liszthez köthető. Nem az a hangszer, amin itteni tartózkodásai idején használt, mert annak nyoma veszett. A most látható zongora Szekszárdról származik, Liszt ott többször is játszott rajta, amikor barátja, Augusz Antal vendége volt. A hangszer történetét szerencsére feldolgozta dr. Lakatos Andor, a kalocsai Főegyházmegyei Levéltár vezetője, mely ITT, a levéltár honlapján hozzáférhető. Több képet is láthatunk a zongoráról és elolvasni is feltétlenül érdemes! S ha már itt tartunk: az érseki levéltár honlapján rendkívül érdekes részleteket találhatunk Liszt és Haynald Lajos kalocsai érsek kapcsolatáról, barátságáról.

Nem könnyű bejutni az érseki díszterembe; neten való keresgéléseim közben úgy láttam, ez például még a műemlékem.hu oldal szerkesztőinek sem sikerült... Mindenki láthatja viszont Liszt egészalakos szobrát: halálának 100. évfordulóján, 1986-ban állították fel az Érseki palota kerítése előtti kis parkban. Alkotója Eskulits Tamás.



Források:

Czellár Katalin - Somorjay Ferenc: Magyarország. Bp. Panoráma, 1998
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886. Bp. Zeneműkiadó, 1986
 Hamburger Klára: Liszt Ferenc. Bp. Gondolat, 1980 /Zenei kiskönyvtár/ 

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2004 őszén készítettem

2016. június 27., hétfő

Bajai muzsikusok sírjánál

Baja: Rókus temető

 

A hatalmas gesztenyefák által díszített Rókus utca elején találjuk a Rókus temetőt. Baján született, élt és működött muzsikusok is nyugszanak itt.

A temetőkápolnától balra állhatunk meg Allaga Géza (1841-1913) zeneszerző, karmester, cimbalomművész sírjánál:



Az óbecsei születésű zenész kisgyermek korában költözött szüleivel Bajára. Itt járt gimnáziumba és itt kezdett zenét tanulni. Gál Zoltán helytörténész így írt Allaga bajai gyerekkoráról és muzsikussá válásáról:

A kis Géza tízévesen került a bajai gimnáziumba, a mai III. Béla gimnázium elődjébe. Szüleivel, testvéreivel gyakran muzsikált. Hegedülni, zongorázni, énekelni egyaránt tanult, nem különösebb kedvvel és eredménnyel. Amikor azonban 14 évesen a híres bajai zenetanár, Matuschek Ignác kezdte oktatni, olyan szép előmenetelre tett szert a gordonka-játékban, hogy a következő esztendőben beiratkozhatott a bécsi konzervatóriumba. Napi 10-12 órákat gyakorolt, és közben a jogot is végezte. Opus 1-e (első kompozíciója) a Bajai emlék címet viseli.

1870-től rövid ideig a bajai tanítóképzőben tanított, majd a fővárosba költözött, s a Nemzeti Színház, később az Operaház zenekarának első gordonkásaként működött. 1880-tól kezdett el a cimbalommal foglalkozni olyan eredményesen, hogy felkeltette Liszt Ferenc figyelmét is, s a Nemzeti Zenedében cimbalom tanszéket létesítettek számára.

Tragikus öregkoráról ismét Gál Zoltánt idézzük:

Amikor Allaga Géza 1898-ban nyugalomba vonult, az egész muzsikus világ bensőségesen elköszönt tőle. Művei ez után is sorra megjelentek, a zenei körök igényt tartottak a jelenlétére. A csapások azonban sorozatosan követték egymást: meghalt imádott felesége, elhunyt édesapja, majd édesanyja is. Egészsége megrendült, hallása megromlott, csak bottal tudott járni. Testvére, Ottó hívására 1909-ben Bajára költözött, annak Vaskúti út melletti szőlőjében töltötte napjait a legnagyobb szeretet és gondoskodás közepette. Újabb csapás érte, amikor meghalt veje, Csapody István szemészprofesszor, aki hét árvát hagyott hátra. Özvegye hívta édesapját, Allaga Gézát, hogy költözzön hozzá Budapestre. Ebben meg is maradtak, az idős zeneszerző azonban másként határozott. Nem akart senkinek sem a terhére lenni. Önkezével vetett véget életének 1913 augusztusában. A bajai Rókus temetőben alussza örök álmát, a kápolna közelében.




A Rókus temetőben nyugszik Herr György (1888-1960) karnagy, zenetanár:



A nagybecskereki születésű Herr az első világháborúban orosz fogságba esett. Tomszkban elvégezte a zeneiskolát, amelynek később tanára lett, majd Moszkvában opera-karnagyi tanfolyamot látogatott. 1924-ben Minszkben opera-karmesterré választották. 1925-ben került haza. Baján telepedett le és a Bajai Daloskör karnagyaként és a Tanítóképző zenetanáraként működött.

Szüleivel közös sírban nyugszik a kiváló zongoratanár, Recska Ilona (1897-1970). A Liszt Ferenc Zeneiskola alapító tanári karának tagja volt. Nyugdíjazása után otthonában is tanított.


A Rókus temetőben nyugszik Petz Vilmos (1902-1979) kántortanító, karnagy és lánya, Petz Eszter (1930-2006) ének-zene tanár:


A temető bejáratától jobbra, a kerítés melletti sorban, egyszerű betontömbbel fedett családi sírban nyugszik a bajai születésű legendás karmester, pedagógus, egyházzenész Lukin László (1926-2004). 1950-től nyugdíjazásáig a fővárosi Fazekas Mihály Gimnáziumban tanított, s mellette személyesen és a televízión keresztül több nemzedéket nevelt zenehallgatásra, zeneszeretetre. Baja díszpolgárának ma a városban általános iskola viseli a nevét, emléktáblát a zeneiskolában avattak tiszteletére.



A kápolnától jobbra lévő kriptában, családtagjai körében nyugszik id. Éber Sándor (1878-1947) festőművész, aki Baja második világháború előtti zenei életének is jeles alakja volt mint a Bajai Daloskör karnagya, valamint a bajai Liszt Ferenc Kör alapító tagja és elnöke.



Források:

Herencsár Viktória: Cimbalmos ősök nyomában I. Allaga Géza (1841-1913). Magánkiadás, 2001
Gál Zoltán: A cimbalom atyjának nevezték. = www.bacskaisport.hu (2007)
Kemény Simon: Csonka-Bácska Tükre. Homok, 1931

A fényképeket 2007 őszén készítettem


Emlékoszlop Lavotta Jánosnak

Tállya, Rákóczi utca 34.




Tállya központjában, a Polgármesteri Hivatal előtt egy 1922-ben felállított (és 1994-ben felújított) obeliszk látható. Három, a településsel kapcsolatba került neves személyiségnek állít emléket.



Egy-egy oldalán Lavotta János, Bernáth Béla és Zempléni Árpád domborművű arcképét helyezték el, korabeli ízlésű méltató verssorokkal, a negyediken pedig  a felállítás körülményeit rögzítették.




Lavotta János (1764-1820) a magyar zenetörténetben nagy szerepet játszott verbunkos triász egyik jeles tagja volt; Tállyán hunyt el, sírja is a helyi katolikus temetőben található. Emlékszobája 2001 júliusában nyílt meg a Maillot-kastélyban.

Az 1878-ban született sátoraljaújhelyi főszolgabírót, Bernáth Bélát mint a hegyaljai szőlők újratelepítőjét tisztelik. A tállyai születésű Zempléni Árpád (1865-1919) - eredeti nevén Imrey Árpád - a maga korában jónevű költő volt; legnagyobb sikert aratott verseskötetének címét - Turáni dalok - is megörökítették domborművén.


Források:

Dombóvári János: Pusztafedémestől Tállyáig. Monográfia Lavotta Jánosról. Miskolc, Szent Maximilián Lap- és Könyvkiadó, 1994

A fényképeket 2007 nyarán készítettem

Lavotta János sírja

Tállya, Rákóczi utca 1. Temető



Az 1820. augusztus 11-én Tállyán elhunyt Lavotta Jánost nagy pompával, több vármegye urának részvételével helyezték örök nyugalomra a tállyai temetőben. A hagyomány szerint hegedűjét is a koporsójába tették. Temetésén - állítólag - a verbunkos másik kiemelkedő képviselője, Bihari János játszott zenekarával. A síremléket, mely ma helyreállított állapotban látható, 1831-ben egy tisztelője, Újfalussy Mihály állíttatta.


A gúla alakú síremlék feliratai:

NEMES LAVOTTA JÁNOS, HÍRES MAGYAR HANGMŰVÉSZ ÉS NEMZETI NÓTÁK SZERZŐJE PORAI FELETT

KI MEGHALT 1820-IK ESZTENDŐSEN, ÉLETÉNEK 56-IK ESZTENDEJÉBEN

A MAGYAR MUZSIKA EGYIK KEDVELŐJE ÁLTAL EMELTETETT SZATMÁRBÓL 1831-IK ESZTENDŐBEN

ITT NYUGSZIK A MAGA IDEJÉNEK ORFEUSSA

A  HANGMŰVÉSZET MESTERSÉGÉNEK MEGTISZTELTETÉSE 



Végül egy stílusos zene:

 


Források:

Dombóvári János: Pusztafedémestől Tállyáig. Monográfia Lavotta Jánosról. Miskolc, Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó, 1994
Tállya. Szerk. Frisnyák Sándor. Tállya, Önkormányzat, 1994
Takács Péter: Tállya. Bp. Száz magyar falu könyvesháza Kht., 2002

A fényképeket 2007 nyarán készítettem



Lavotta János emlékszobája

Tállya, Rákóczi utca 10. Maillot-kastély

 

A kastély 1720 körül épült barokk stílusban. A báró Maillot család akkoriban került Tállyára, ugyanis miután az elveszett szabadságharc után elkobozták a Rákócziak birtokait, egy részüket ők kapták meg. Az épületet az évszázadok alatt többször átalakították.

Forrás: bor.mandiner.hu



Egyik földszinti termében 2001-ben nyitották meg az 1820-ban Tállyán elhunyt és eltemetett Lavotta János emlékszobáját, amelyben művészi alkotások, kották, képek segítségével mutatják be a nagy verbunkos triász jeles tagjának életútját, munkásságát.


A Maillot-kastélyban állítják ki a Tállyán működött Középeurópai Művésztelep alkotóinak műveit is. A pezsgő művészeti élet néhány évre megszűnt, de 2014-ben újjáélesztették.

Lavotta János emlékét a sátoraljaújhelyi székhellyel működő Lavotta Alapítvány ápolja. Dombóvári János, az ottani, Lavottáról elnevezett zeneiskola igazgatója, az alapítvány elnöke több évtizedes kutatómunkájának eredményeként Pusztafedémestől Tállyáig címmel 1994-ben hézagpótló monográfiát jelentetett meg Lavotta Jánosról, a Lavotta Kamarazenekar pedig rendszeresen játssza és hangfelvételeken is közreadja Lavotta és kortársai zenéjét, illetve az általuk inspirált, vagy hatásaikat mutató műveket.

Zenei mellékletünkben ők játszanak - Lavottát:




Források:

Czellár Katalin - Somorjai Ferenc: Magyarország. Bp. Panoráma, 1998
Látnivalók Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében. Miskolc, Well-Press, 1998

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2007 nyarán készítettem


Itt halt meg Lavotta János

Tállya, Rákóczi utca 24.



 

A község főutcájában ma is megvan az a földszintes ház, amelyben 1820-ban Horváth József patikája volt. Ide tért be a nagybeteg Lavotta János, hogy kiváltsa gyógyszerét.


A ház 2007 nyarán

Lavotta, amióta 1804-ben megvált a kolozsvári színtársulattól, ahol néhány éven át zeneigazgató volt, nyugtalan és önpusztító vándoréletet élt. Régi barátainál, patrónusainál húzta meg magát. Utoljára Gesztelyen Puky István látta vendégül.

Lavotta nyomában...

Szilágyi Sándor 1930-ben megjelent Lavotta-könyvében így írta le a verbunkos mesterének halálát:

Már májusban [1820-ban] maga is érezte, hogy a halál mindennap eljön őt megnézni egyelőre csak a szoba ablakán keresztül. [...] gyógyulni szeretne, a gyógyulás pedig egyre messzebb távolodik tőle. Nyugtalan vére is hajszolja. Eszébe jut az ő régi barátja, Őry Filep Sámuel tállyai orvos, felkacag lelkében az áldott Hegyalja szőlőtőkékkel végigültetett hegyeinek sok régi emléke, a vidám napok és még vidámabb fiatalsága, átmegy hát Tállyára. Ott a patikus is jó barátja, hátha talán ott inkább? Őry Filep szeretettel fogadja, vizsgálja, azonnal orvosságot is ír neki. Rogyadozó lábakkal, erőtlenül megy a recepttel ő maga a patikába, hiszen nem igen volt, ki mást küldjön gyógyszerért. Mégegyszer végigvánszorog a jól ismert utcákon, amelyek hajdan visszhangozták gangos-erős lépéseit, sápadtan, görnyedten megy be a patikába, átnyújtja a receptet s aztán elveszti az eszméletét és összerogy. A patikus felsegíti, de azonnal látja, hogy Lavotta onnan kimenni már nem fog. Ágyat hozat hát be a gyógyszertár helyiségébe, belefekteti, ápolgatja a haldokló öreg pajtást. Pár rövid óra még, hiszen Lavottának nincsen is már keresnivalója e világi életben. Végrendelkezik szegény, de ezzel is hamar elkészül. Néhány forint, a kis láda - vándorlásának hű társa - benne az élet eredménye: 120 kotta és - mindenekfölött a hegedű. Aztán jön a pap. Az öreg test még elsuttogja a földi életben elkövetett bűneit... Ember volt, nagyon is ember, pedig többre rendeltetett... Ez a tragédia teljessége...

A tállyai hagyomány szerint azonban Lavotta nem magában a patikában, hanem a vele szemben levő, ma Rákóczi út 23. számot viselő házban hunyt el, a római katolikus plébánia halotti anyakönyve III. kötetének 557. oldalán olvasható bejegyzés szerint 1820. augusztus 11-én.

Ez itt az említett ház:

Tállya, Rákóczi utca 23.


A családtalan muzsikust halálának helyszínén temették el, sírja ma is meglátogatható a tállyai temetőben.

Az egykori patika szépen felújított épülete ma magántulajdonban van. Külső homlokzatán 2002-ben avatták fel Lavotta domborműves emléktábláját, Kiss György szobrászművész alkotását, amely a verbunkos nagy mesterét hegedűvel a kezében ábrázolja.


Szövege:

Tállyán halt meg
Lavotta János
1764-1820
a verbunkos
muzsika
mestere

Hangzó mellékletünk Lavotta egy verbunkosa:


Források:

Szilágyi Sándor: Lavotta János. A kor és az ember. Bp. Egyetemi Nyomda, 1930
Dombóvári János: Pusztafedémestől Tállyáig. Monográfia Lavotta Jánosról. Miskolc, Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó, 1994

A "Kataliszt" jelzésű fényképeket 2007 nyarán készítettem

2016. június 26., vasárnap

Beköszöntő

Új blogomban lassan húsz éves gyűjtőmunka ölt végre testet. Nem egyszerre, hanem fokozatosan, lépésről lépésre próbálom meg közkinccsé tenni azokat a helyeket, létező, vagy már régen megsemmisült épületeket, sírokat és más helyszíneket: röviden mondva emlékhelyeket, amelyek valamilyen módon zenéhez: zeneszerzőkhöz, hangszeres és énekes előadóművészekhez, zenetörténészekhez, illetve a zene bármely más területén híressé vált személyekhez kapcsolódnak.

Úgy találtam, hogy az írók, költők, irodalmárok emlékhelyei remekül felderítettek: emléktáblával gyakrabban megjelöltek, többedik kiadásban megjelent kitűnő könyv is összefoglalja őket. A muzsikusokkal kapcsolatosan ez nincs mindig így, bár természetesen van sok jeles kivétel, de különösen a gyűjtőmunka és a közreadás terén van mit tenni. 

Amióta ezzel a témával foglalkozom, egy jelentős eredményről már beszámolhatok: ez a Budavári Palota homlokzatán 2010. március 8-án Kocsis Zoltán által felavatott Haydn-dombormű, mely a nagy zeneszerző látogatásáról és koncertjéről emlékezik meg, az én kezdeményezésem és irodalomkutatásom alapján születhetett meg. Szerencsére a Magyar Haydn Társaságnak eszközei is voltak a megvalósításhoz, mert én csak az ötletet adtam :)




A zenei emlékhelyekkel kapcsolatos eredeti elképzelésem az volt, hogy egyszer majd könyvet szeretnék a témából csinálni. De rá kellett jönnöm, hogy egy blog - a világháló által eleve adott lehetőségek mellett - számos olyan előnnyel bír, amivel a könyv nem: ezek közül az egyik legjobb, hogy a szöveges rész mellé tetszés szerint mellékelhetők zenés videorészletek, és ez egy ilyen témájú blog esetében nem elhanyagolható körülmény.

A nyomtatott könyvek költségeit rendkívüli mértékben megemelik a fényképek, főleg, ha színesek - egy blogban ez is ingyen van :) csak a jogtisztaságra kell figyelni.

Azért városom, Nagykanizsa emlékhelyeit sikerült könyvben megörökítenem, ez is nagy eredmény; sok és nagyon érdekes gyűjtőmunka van mögötte, amelyet azóta is folytatok. 

Maga az anyag természete is remekül lehetővé teszi a fokozatos közreadást, az eligazodásban pedig a blog tárgyszórendszere sokkal egyszerűbben, közvetlenebbül és szemléletesebben fog segíteni, mint egy könyv tárgymutatója. Aztán, ha úgy alakul, a blog írásait összeszerkesztve az anyag, vagy annak egy része később - igény és lehetőség szerint - könyv alakban is napvilágot láthat.

Már első blogomban, a kataliszt-ben próbáltam megpendíteni a témát. Közzétettem több olyan írást, amelyek konkrétan egy-egy emlékhelyről szóltak. Ilyen volt például a Kálmán Imre siófoki szülőházát bemutató poszt. De más témákban is gyakran kitértem a hozzájuk kapcsolódó épületekre, emlékhelyekre. E kis próbálkozások alapján úgy döntöttem, hogy a zenei emlékhelyek anyaga elég homogén ahhoz, hogy egy külön blog készüljön belőlük. Úgy látszik, most jött el az ideje, hogy elkezdjem útjára bocsátani.

Az internetes blog kiegészítő lehetőségeit rögtön példával is illusztrálva a rengeteg emlékhely közül találomra itt van egy filmecske, aminek segítségével elkísérhetjük José Carrerast Luccába, Puccini szülőházába: 




Az új blog munkacíme az lehetne, hogy "Zenei emlékhelyek Magyarországon és a világban" - de próbáltam egy kicsit találóbb, "ütősebb" és persze rövidebb címet keresni számára. A rövidségével ugyan nem vagyok teljesen megelégedve, de egyelőre a "Kataliszt bakancslistája" a legjobb, amit ki tudtam találni. Egyrészt az első kataliszt-blog már valamennyire bevezetett és a név használatával szerettem volna az új blogot ehhez a már jó öt éves régihez kapcsolni, utalni összetartozásukra.
Ennyit a kataliszt-szóról, aminek az eredetét egyébként ITT meséltem el.
A név másik eleméről - még egyszer szólok:
Ugyan tudom, hogy a "bakancslista" általánosabb értelemben azokat a dolgokat jelenti, amiket az ember meg akar tenni, mielőtt még feldobná a bakancsot... Ebben a blogban én egy kissé konkrétabban használom a kifejezést: utazásokat, úticélokat értek alatta, melyekhez szintén nem árt egy jó túracipő. Bár az én bakancslistás blogom olyan helyeket is fog bőségesen tartalmazni, amelyeket már kipipáltam, azaz meglátogattam - és lesznek olyanok is, ahova még csak vágyódom, köztük nyilván sok olyan, ahova soha nem is fogok eljutni De virtuálisan igen! A meglátogatott helyekről személyes tapasztalatból is be tudok számolni, saját fényképekkel illusztrálva; a nem látott helyszíneket pedig olvasmányaim alapján igyekszem bemutatni.

A rokon témákat, kapcsolódásokat igyekszem linkekkel összekapcsolni. Sőt, megpróbálok összedolgozni saját magammal, azaz a régebbi bloggal - de ez még majd kialakul. 

Ez a sok minden, amit itt elővezettem, sokkal érthetőbbé válik, ha már nemcsak egy-kettő, hanem sokkal több poszt felkerül - igazából akkor fog kirajzolódni az egész blog jellege. Ezért készülődök rá ilyen sokáig, mert mindjárt az elején jó sok írással szeretnék egyszerre jelentkezni és csak utána lelassulni arra a ritmusra, amit majd bírok idővel és energiával. 

Egyik kedvenc helyszínemmel zárom ezt a beharangozót: Liszt Ferenc utolsó pesti lakásában (Budapest, Vörösmarty utca 35., az Andrássy út sarkán) Liszt egyik eredeti zongoráján halljuk Weber muzsikáját: