Kataliszt bakancslistája

2016. július 22., péntek

Itt született Kodály Zoltán

Kecskemét, Kodály Zoltán tér 1. Vasútállomás


 


Kodály Zoltán születése a kecskeméti vasútállomáshoz fűződik, annak egyik mellék-épületében látta meg a napvilágot 1882. december 16-án. Szülei, Kodály Frigyes, akkori teherfuvarozási pénztáros és Jaloveczky Paulina vasúti hivatalnok 1879 júniusától 1883. májusáig laktak itt. Hogy pontosan hol, a sok átalakítás miatt ma már nem lehet kideríteni. Kodály még látta a hűlt helyét, mind majd később olvasni fogjuk...

A vasútállomás 1910-ben (forrás: www.keptar.oszk.hu)



A vasútállomás ma, a belváros felől érkezve


A vasútállomás főépületének falán, a városközpontba vezető oldalon Imre Gábor bronz domborművével díszített emléktábla állítja meg az arra járókat:



Jaloveczky Paulina (forrás: www.nava.hu)
Kodály édesanyja serdülő lány volt, amikor családja Kecskemétre költözött: apja egy, a színház közelében álló éttermet üzemeltetett bérlőként. Ekkoriban helyezték Kecskemétre a fiatal vasutast, Kodály Frigyest, aki Jaloveczkyék éttermébe járt ebédelni... A fiatalok 1879. június 4-én az Öregtemplomban házasodtak össze és a vasútállomás szolgálati lakásában kezdték közös életüket. Emília után itt született meg második gyermekük, aki a Zoltán Vilmos keresztneveket kapta. Később még egy fiuk született, akit Pálnak kereszteltek.


Kodály Frigyes (forrás: www.nava.hu)
A családi otthonban gyakran szólt a zene: az apa szenvedélyes amatőr hegedűs; nagyon szeretett kamarazenélni, s erre minden alkalmat megragadott. Később lányát zongorázni, Zoltán fiát hegedülni taníttatta. Az édesanya lánykorában énekelni és zongorázni tanult, hegedűs férjével rendszeresen játszottak együtt.
Az apa egész aktív életét a vasút szolgálatában töltötte, ami gyakori áthelyezésekkel járt. Kecskemétről alig pár hónappal fia születése után Szobra helyezték, ahol már állomásfőnök lett. Kodály emiatt nem emlékezhetett szülővárosára.

Ő maga így beszélt erről:

Születtem Kecskeméten, de mivel szüleim pár hónapos koromban elköltöztek onnan, nem illet meg a "Kecskemét fia" büszke jelző. Mégis kénytelen visszaéltem vele, mikor falusi vándorlásaim közben megkérdezték, "hova való születés" vagyok. Kecskemét neve mindig felcsillanó szemeket és rokonszenvet hozott.

Egy másik emlékezésében a következő olvasható:

Szülővárosommal való kapcsolataim [...] inkább szellemiek, mint testiek. Azonban bizonyos, hogy első zenei benyomásaim kecskemétiek. A kecskeméti házban, a bölcsőben hallottam először muzsikát. A zene kedvesen látott vendég volt a Kodály-házban, hiszen a kollégista diákok odajártak apámhoz muzsikálni és Haydn-kvartettek mellett szenderegtem első álmaimat. - Ez a ház, ez a szoba azóta már régen nincs meg. Amikor a földrengés után újra Kecskeméten jártam apámmal, megmutatta helyét az állomás mellett. Elvitt bennünket, gyermekeit; mi pusztult el, mi épült fel újra.

Egy lábjegyzet: a kecskeméti földrengés 1911. július 8-án történt, így Kodály ez után, már fiatal felnőttként tette meg említett látogatását apjával és testvéreivel. Elbeszélése alapján úgy tűnik, hogy otthonuk egy különálló házban lehetett az állomás mellett.

Ahogy Kodály hírneve, elismertsége emelkedett, nemcsak a szülőváros számára lett egyre fontosabb a kapcsolat, hanem Kodály számára is. Ötvenedik születésnapján ezeket mondotta:

Én most boldogabb vagyok, mint Dante volt. Dantét számkivetette Firenze, melyért pedig mindig áldozott, s engem szívébe fogadott Kecskemét, melyért pedig semmit nem tehettem.

Kodály a rá jellemző szerénységgel nyilatkozott, hiszen eddigre már világsikert ért el műve, a Kecskeméti Végh Mihály prédikátor-költő zsoltár-változatára írt Psalmus Hungaricus, mely egyúttal a város nevét is beemelte a zenetörténetbe. Ő maga a sors kezét látta abban, hogy éppen ez a szöveg ragadta meg, melynek segítségével  a messze múltba nyúló kapcsolatba tudott jutni szülővárosával, s ez - mint leszögezte -  nagy örömet jelentett számára.

Kecskemét 1947-ben, 65. születésnapja alkalmából díszpolgárává választotta a zeneszerzőt, aki

a kecskeméti nép XVI. századbeli panaszát zengte világgá Psalmus Hungaricusában, s aki ezzel is világhíres nagyságra emelkedvén, mindenkor és mindenben büszkén vallotta magát e város fiának.

 Hetvenöt éves korában már Kodály is hangoztatta:

... sok esztendő alatt kevés érintkezésem volt a várossal, azért mégis mindig kecskemétinek éreztem magam... De ezt a kecskemétiségemet valahol a csontomban is éreztem mindig, mint a növény, amelyik homokos talajban él, azért a gyökereit leereszti mélyebbre is, a homok alá, ahol az igazi tápláló nedvek vannak.

Kecskemét azóta Kodály városaként beírta nevét az egyetemes kultúrtörténetbe: 1964-ben itt nyílt meg az ország első ének-zenei általános iskolája, 1975-ben pedig a Kodály Intézet, a Kodály koncepcióra épülő felsőfokú zenepedagógiai tanulmányok kiemelt jelentőségű nemzetközi központja.


Források:

Bónis Ferenc: Élet-pálya: Kodály Zoltán. Bp. 2011
Eősze László: Kodály Zoltán életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1977
Heltai Nándor: Kecskemét: útikönyv, történelmi háttérrel. Kecskemét, 1998
Heltai Nándor: Kodály és szülővárosa, Kecskemét. = Forrás 1970. 5.
Kodály beszéde Kecskeméten 75. születésnapján. = Forrás 1983. 12.
Varga Domokos: Aranyhomok. Bp. Móra Kiadó, 1980
Vásárhelyi Zoltán: Kecskeméten kezdődött. = Muzsika 1958. 1. 

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2006 nyarán készítettem


2 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Ezek is nagyon szép dolgok, igényesen fogalmazva - köszönet érte.

    VálaszTörlés