Kataliszt bakancslistája

2016. július 1., péntek

Déryné is énekelt itt

Pécs, Jókai tér 6. Elefántos ház




 


A régen Fischmarktnak, azaz Halpiacnak nevezett téren álló egyemeletes, klasszicizáló épület magva már a 18. században létezett. 1799-ben egy Scheckenberger Ferenc nevű vendéglős vásárolta meg s kibővítve vendéglővé alakította. Később fia tovább alakította és bővítette: emeletén egy nagy, boltozatos "szálát", azaz nagytermet építtetett, amelyet felszerelt színjátszásra is alkalmas berendezésekkel.



Ekkoriban kezdtek egyre-másra jelentkezni Pécsett a magyar vándorszínészek (korábban inkább a német nyelvű színjátszás volt jellemző a városban). 1820-ban a Kilényi Dávid vezette Székesfehérvári Nemzeti Színjátszó Társaság érkezett Pécsre baranyai nemesek invitálására. A társulat tagjaként játszott itt
Szathmáry Pap Károly rajza (1834). Forrás: wiki
1821/22 telén az akkor még pályája elején járó Déryné Széppataki Róza. Az énekkarral és segédszemélyzettel együtt mintegy harminc fős társulat az előkelőbb pécsi polgárok vendégszeretetét élvezte az idény három hónapja alatt. Ezért szállásuk gyakran változott. Játszóhelyük sem volt állandó: többnyire nagyobb fogadók, kávéházak száláiban tartották előadásaikat, de legtöbbször azért itt, a Jókai téren ma is álló épületben. Déryné akkoriban túlnyomórészt prózai szerepeket játszott; operaénekesi pályája később, elsősorban Kolozsváron bontakozott ki. De páratlan sikersorozatát már Pécsen megelőlegezte, amikor főszerepeket énekelt Schink: Aranyidő és Schikaneder: A csörgő sipka című daljátékaiban. Déryné, mint Emlékezéseiben is megírta, nagyon jól érezte magát a városban:
Elmentünk Pécsre. Ott csakugyan mindnyájan jobb szerettük tölteni a telet, ott igen műértő közönség volt, mely igen szeretett színházba járni és sok muzsikaértő volt. Adhattunk nagyobbszerű daljátékot. Itt elememben voltam. Több úri házzal csakhamar megismerkedtem, mindenütt volt zongora. Mindenütt énekléssel töltöttük az időt.
Déryné a Pesti Magyar Színházhoz való szerződéséig még két évtizedig járta az országot, de Pécsre többé nem volt alkalma visszatérni. 

Az 1950-es években így képzelték el Dérynét...




A színielőadások mellett hangversenyeket és fényes bálokat is tartottak az épület nagytermében. A szép napoknak azonban hamarosan vége szakadt...

Forrás: wiki
1838-tól már a Hattyú vendéglő (Pécs, Király utca 15.) is befogadta az úri körökben továbbra is divatos német színészek mellett a magyar vándorszínészeket. 1839-ben állandó színház nyílt a Mária utcában, így Scheckenberger szálája és kávéháza kezdett veszíteni népszerűségéből és már csak szerényebb polgári vigasságokat tartottak benne. A tulajdonos viszont nagy lábon élt, és amikor kezdtek összecsapni feje felett a hullámok, adósságai kiegyenlítésére elsikkasztotta a gondjaira bízott árvapénztár pénzét. Házát elárverezték, őt magát vasra verve vitték a városháza börtönébe. Az új tulajdonos tovább bővítette az épületet és a földszinten megnyitotta a Fekete Elefánthoz címzett vegyeskereskedést, melynek cégére ma is látható a ház északnyugati sarkán.

Az elefántos házat - a tömbjéhez tartozó épületekkel (Széchenyi tér 7. és 8., a Hoitsy- és a Piatsek-ház, valamint a Jókai tér 4.) együtt - az 1970-es évek végétől teljesen felújították, melynek során kiszabadították és rekonstruálták az egykori emeleti szálát is.

Források:

Csorba Csaba: Pécs. Bp. Panoráma, 1983
Levárdy Ferenc - Kistelegdi István: Az "Elefántos Ház" épülettömbje. /Tájak, Korok, Múzeumok Kiskönyvtára 322./ Bp. TKM Egyesület, 1988
Nádor Tamás: Pécs zenei krónikája. Pécs, Pro Pannonia, 1995
Márfi Attila: Déryné vendégjátéka Pécsett. = Honismeret 1997. 5.
Déryné Széppataki Róza: Déryné emlékezései. Bp. Szépirodalmi Kiadó, 1955. I. kötet 356-357. p.

A "kataliszt" jelzésű fényképet 2007 nyarán készítettem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése