Kataliszt bakancslistája

2016. szeptember 17., szombat

Erkel budavári otthona

Budapest I. Úri utca 24.







Középkori ház földszintjének felhasználásával a 18. században emelt műemlék épület.
Az 1850-es években itt lakott családjával ERKEL FERENC.




Erkel 1839-ben nősült meg. Felesége, Ádler Adél muzsikus családból származott: dédapja Istvánffy Benedek győri regens chori, apja Ádler György, a Mátyás-templom karnagya. Adél maga is képzett muzsikus volt, kitűnően zongorázott.
Házasságkötésük után Budán laktak, ennek pontos helyét (helyeit) nem ismerjük. Az Úri utcai házba valószínűleg 1851-ben költöztek, az udvari szárny második emeletére. Lakásuk ablakai a Vérmezőre néztek, amely az Erkel-gyerekek kedvelt játszótere volt.



A házaspár tizenegy gyermekéből az utolsó négy (Ilona, Oszkár, Ferenc és István) ebben a házban született. Ferenc keresztapja Liszt Ferenc volt, a legkisebb fiút pedig Lonovics József, Csanád vármegye főispánja és felesége, Hollósy Kornélia operaénekesnő tartotta keresztvíz alá. Az akkori magas gyermekhalandóság Erkelék családjában is megmutatkozott: három gyermeküket újszülöttként, illetve egy és hat évesként elvesztették, Ilka lányuk pedig tizenhat éves korában halt meg.

Ebben a házban gyerekeskedtek Erkel később muzsikussá vált idősebb fiai is:

Az elsőszülött Erkel Gyula (1842-1909) 1869-től két és fél évtizedig a Nemzeti Színház, illetve az Operaház karmestere volt. 1891-ben Újpesten zenekonzervatóriumot alapított. Számos népszínműhöz írt zenét s apja munkatársa, a "családi műhely" tagja volt.

Erkel Elek (1843-1893) a magyar operett egyik megteremtője, a népszínmű népzenéhez közelebb álló változatának reprezentánsa lett. Haláláig az 1875-ben megnyílt Népszínház első karmestereként működött.

Erkel László (1844-1896) zongoraművész és karnagy Gyulán, majd Pozsonyban élt. Néhány évig a gyermek Bartók Béla zongoratanára volt.

Erkel Sándor (1846-1900) az egyik legkiválóbb magyar karmester lett. Működését ő is a Nemzeti Színházban kezdte, s ő vitte át a színház operatársulatát az újonnan épült Operaházba. Számos, az alaprepertoár részévé vált opera magyarországi bemutatója fűződik nevéhez. Haláláig elnök-karnagya volt - itt is apja örökében - a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának.

Az ebben a házban töltött időszak alatt a negyvenes éveiben járó Erkel Ferenc továbbra is a Nemzeti Színház első karmestereként dolgozott. Ekkoriban komponálta a színházában 1861-ben bemutatott Bánk bán-t, bár valószínűleg nagy megterhelést jelentő színházi munkája mellett intenzívebb alkotásra inkább a nyári szünetekben, Gyulán tudott sort keríteni.

Emlékezések szerint Erkel a pesti oldalon lévő Nemzeti Színházból általában ugyanazzal az egyfogatú bérkocsival járt haza és minden alkalommal cukrot adott a lónak. Az állat annyira megszerette őt, hogy ha meglátta a városban, odakocogott hozzá és kérte a cukoradagját...

A család 1860 körül költözhetett el innét, ekkor ugyanis az Erkel-házaspár különvált. Ádler Adél Gyulán, férje rokonainál talált új otthonra. Erkel a következő években a pesti oldalon, munkahelyéhez közel, egy rokonai tulajdonában levő bérházban lakott, de még utána is többször költözködött.

A Úri utcai házon  Erkel születésének 100. évfordulója alkalmából emléktáblát avatott a Budavári Önkormányzat, alkotója Kampfl József.




Források:

Szabó Sándor: Mesélő házak. Erkel Ferenc budavári lakása. = Budapest 1967. 8.
D. Nagy András: Epizódok az Erkel család életéből. = A nemzeti romantika világából. Szerk. Bónis Ferenc. Bp. Püski, 2005 /Magyar zenetörténeti tanulmányok/
Szálka Vilmosné Sztankovits Valéria: Erkel Ferenc az ember és a pedagógus. Klny. a Nevelés 1943. 9-10. számából

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2007-ben és 2011-ben készítettem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése