Kataliszt bakancslistája

2016. szeptember 3., szombat

Itt lakott Ferencsik János

Budapest I. Attila út 107.




Tíz éves korától, 1917-től 1945-ig ebben az emeletes bérpalotában lakott FERENCSIK JÁNOS:


Édesapja 1915-ben elesett az olasz fronton, édesanyja gondok között nevelte fel gyermekeit, a leendő karmestert és öccsét.

Ferencsik János szülei
Kisfiúként


Mint emlékezéseiben mesélte, apja halála után egy udvari lakásba kényszerültek, amelynek három egymásba nyíló szobájából édesanyja egyet kénytelen volt albérletbe kiadni. Az albérlő zongoraművészi pályára készülő "ifjú titán" volt, aki pianínót bérelt, s a kisfiú, amikor lakójuk nem tartózkodott otthon, felfedezte a hangok világát. Közben a Krisztinavárosi plébániatemplomba járt, ahol az orgonánál Bodrogi Lajos kántor fogadta nemhivatalos tanítványává. Édesanyja beíratta az akkori Koronaőr, ma Kosciuszkó Tádé utcai polgári iskolában szervezett ingyenes alsófokú zenei tanfolyamra, ahol hegedülni tanult. Tanára, Hoppe István, a Városi Színház koncertmestere felfigyelt a fiúra, akivel tanrenden kívül is - ingyenesen - foglalkozott, hegedűst akart belőle faragni, akit majd felvétethet zenekarába. De mint Ferencsik mesélte, egykor oly nagy szerelme az egyszólamú hangszer iránt kihűlőfélben volt és egyre jobban vonzotta a többszólamú instrumentum, az orgona. Így Bodrogi Lajos 1922-ben elvitte a Nemzeti Zenedébe, ahova rögtön felvették tandíjmentes növendéknek. Az akkor már gimnazista fiú egyszerre látogatta a két iskolát. 1927 őszén bekerült az Operaházba mint önkéntes munkaerő, ahol kezdetben korrepetitori feladatokat látott el, s közreműködött azokon az operaelőadásokon, ahol színpadi zenére volt szükség. Eközben megismerte a színházi munka minden csínját-bínját s látta, hallotta  a nagy vendégkarmestereket. Legnagyobb hatással Toscanini volt rá, s 1930, majd 1931 nyarán sikerült Bayreuthban a már akkor legendás karmester asszisztenseként dolgoznia.
Forrás: allmusic.com
Ferencsik legelőször 1930. március 13-án dirigált, a Rimszkij-Korszakov Seherezádéjára koreografált balettet. Aztán beugrásként operát is vezényelhetett. Az első olyan operaelőadás, amelyet már ő is próbálhatott, a Traviata volt.
Közben tanítással is foglalkozott egykori iskolájában, a Nemzeti Zenedében, ahol megszervezte a karmesterképző tanszakot. Az 1930-as évek első felében beindult koncertdirigensi pályafutása is.

Ferencsik ebben a házban élte át 1944/45-ben Budapest ostromát. Mint emlékezései rögzítőjének, Bónis Ferencnek mesélte:

Ettől kezdve [1944. március 19.] besötétedett az égbolt. Október 8-án még eldirigáltam Erkel Bánk bánját, azzal szépen abbahagytam a dirigálást és bevonultam Attila úti lakásom pincéjébe, hogy megvárjam, amíg újra kiderül. Ez bizony elég soká tartott. De végül szerencsésen, épségben és egészségben kikerültünk a pincéből.

Az épület homlokzatán a nagy karmester rokonai, a ház lakói és a Budavári Önkormányzat kezdeményezésére 2007. november 20-án, Ferencsik születésének 100. évfordulóján felavatták a Krasznai János szobrászművész által készített portrédomborműves emléktáblát:




Forrás:

Bónis Ferenc: Tizenhárom találkozás Ferencsik Jánossal. Bp. Zeneműkiadó, 1984 (az archív képek ebből a könyvből származnak)

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban készítettem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése