Kataliszt bakancslistája

2016. október 25., kedd

Csak a dinamit bírt el vele...

Budapest I. Clark Ádám tér: Budai Népszínház




Színhelyünk a Clark Ádám tér ma ...

Forrás: fokert.hu

... és egykor:
Forrás: egykor.hu


A Várhegy lábánál, a tér bal oldalán ódon épület állt, amely a hagyomány szerint Mátyás király lovardája volt. Miután MOLNÁR GYÖRGY (1830-1891) színész, színigazgató a mai Horváth kert területén lévő budai Arénában társulatával már nagy sikerrel szerepelt, másik játszóhelyet volt kénytelen keresni, s 1861-ben azt a régi épületet alakíttatta színházzá. Hozzá a pénzt közadakozásból teremtette elő, és számosan, a legelőkelőbb köröktől az egyszerű emberekig fizikai munkával is segítettek - hasonlóan a Pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti) negyedszázaddal korábbi felépítéséhez. Kényszerűségből a város is segített kipótolni az összeget. A nyitó előadást 1861. szeptember 14-én, még a nem is teljesen befejezett épületben tartották.
Molnár György ezzel megteremtette a főváros második magyar nyelvű színházát, a Budai Népszínházat.

Az alábbi képen a Szöllősy-nővérek láthatók: Róza és Piroska, abban a jelmezben, amelyben a megnyitó estéjén sikerszámukat, a Vas megyei csárdást táncolták:

Forrás: képkönyvtár.hu

Az épület átalakításának terveit Gerster Károly és Frey Lajos készítették. Homlokzatán a következő felirat volt olvasható (a nemzetiség kifejezés alatt a magyar nemzet fogalmát kell értenünk):

NÉPSZÍNHÁZ
HAZAFISÁG A NEMZETISÉGNEK

Forrás: egykor.hu



Molnár György Párizsban tanulmányozta a francia látványos
Forrás: wikipedia
rendezések technikáját és azt bámulatos találékonysággal alkalmazta saját színházában. Népszínművek mellett sok operettet is játszott, Offenbach és Suppé műveit. Színháza korai történetének legnagyobb sikere  1863-ban Offenbach: Dunanan apója volt - ebben táncoltak ugyanis magyar színpadon először kánkánt (hivatalos részről nagy szörnyűlködés volt a reakció, de nem tiltották be, a közönség pedig valósággal tódult). A következő évben a tánc inspirálására magyar zenés bohózat is született Cancan a törvényszék előtt címmel, komponistája a színházi karmester, Jakobi Jakab (1827-1882) volt. Molnár leglátványosabb előadása pedig Az ördög pilulái volt, egy több zeneszerző népszerű dallamaiból összehozott francia darab - ma fantasy-nak mondanánk -, amelyben minden technikai trükköt felvonultatott, amit Párizsban tapasztalt. Még a kényes ízlésű Deák Ferenc is elment megnézni... Az előadással Bécsben is vendégszerepeltek. 

Molnár György színházában kitűnő színészgárda nevelkedett. Játszott itt a fiatal Blaha Lujza (bár az nem igaz, ami sok helyen olvasható, miszerint életében először itt lépett volna színpadra), Jászai Mari és Kassai Vidor.

Mivel a színház semmiféle támogatást nem kapott, a sikerek ellenére anyagi nehézségekkel küzdött. Egyéb problémák is voltak: a közönség és a hivatalok előtt komoly vetélytársának számított a pesti Nemzeti Színház; működése idején sokat akadékoskodott a cenzúra. Nehéz volt egységes színházi arculatot teremteni: a külföldről importált látványos, zenés, könnyű darabok hoztak jobban bevételt, ez viszont nem felelt meg a színházépület homlokzatán is deklarált törekvésnek, a nemzeti kultúra szolgálatának. Próbálkoztak magyar darabokkal is, történelmi drámákkal (gyér közönség előtt), sőt operettel: Molnár György itt vitte színre az első magyar operettnek számító darabot, A szerelmes kántort, Allaga Géza zenéjével.  A nehézségek miatt a színház 1864-ben be is szüntette előadásait, majd 1867-1870 között ismét működött (1867-es újraindulásakor, amelyet megkönnyített a kiegyezés által hozott kedvezőbb politikai légkör, festette a színpad előfüggönyét 45 forintért egy bizonyos Lieb nevű festőnövendék, azaz Munkácsy Mihály...) 1870 márciusában végleg bezárt, s épületét ősszel lebontották.
  
A történések pozitív hozadéka, hogy a lebontást elrendelő városi képviselőtestület a területén lévő két színházat - a Várszínházat és a krisztinavárosi Arénát - magyar színházzá nyilvánította és elhatározta, hogy német színházra többet nem ad működési engedélyt. Másrészt a Budai Népszínház mintegy előkészítette a talajt a pesti Népszínház létesítéséhez.

Szinte legendába illő, hogy 1870. szeptember 20-án az öreg falak nem engedtek a csákányütéseknek, így dinamittal kellett a színházat felrobbantani...


Források:

Pukánszkyné Kádár Jolán: A Budai Népszínház története. Bp. Magyar Színházi Intézet, 1979
Színházi kislexikon. Bp. Gondolat, 1969
Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1984
Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Alpár Ágnes: Botrány egy tánc miatt. = Népszabadság 2004. április 16.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése