Kataliszt bakancslistája

2016. október 16., vasárnap

Itt búcsúztatták Dankó Pistát

Budapest I. Pauler utca 2.





Gyászjelentése tanúsága szerint a korábban ezen a helyen állt épületben lakott utoljára DANKÓ PISTA (1858-1903). Innét szállították a Rókus Kórházba, ahol 1903. március 29-én elhunyt.


Pályája csúcsán apjától örökölt tüdőbaj támadta meg. Betegségének hírére közadakozás indult gyógykezeltetésének költségeire. Ebből, és a kultuszminisztérium által adományozott összegből egy télen át kezelték San Remóban. Onnét is küldött haza dalokat...

Forrás: wikipedia

A Pauler utcai lakás sógora otthona volt, súlyos betegségében utoljára testvére családja ápolta. Az ő otthonuk lett a gyászház is: szegedi temetése előtt, március 31-én fővárosi tisztelői itt búcsúztak tőle.

A Tolnai Világlapja így tudósított az eseményről:

A Pauler-utcai gyászház és környéke egészen megtelt az egykori tisztelők seregével, akik most könnyezve állták körül a ravatalt. A megboldogult egyik tisztelője volt Aschenbrener József segédlelkész is, aki az udvaron felállított barna érckoporsót beszentelte. A szertartás alatt a Népszínház kara énekelt, majd a lelkész imát mondott, amelynek elhangzása után Herczeg Ferenc lépett elő, és szívreható hangon búcsúztatta el a drága halottat. Herczeg után B. Fejér Jenő tartott beszédet a zeneköltők részéről, mire a koszorúkkal megrakott koporsót a gyászhintóra tették. Aztán megindult a rengeteg tömeg a pesti oldal felé. Az együttes zenekarok Rácz Pali vezetése alatt rázendítettek Dankó Pistának erre a három nótájára: "Most van a nap lemenőben...", "Eltörött a hegedűm..." s "Volt nékem egy szép szeretőm..."-re. Az óriási emberáradat alig tudott mozogni, különösen az Alagútban, ahol a zenészek kénytelenek voltak a szomorú dalokat abbahagyni. Közel háromnegyed hat óra volt, amikor a beláthatatlan menet a pesti oldalra ért, mialatt a cigányok a szomorúbbnál szomorúbb Dankó-nótákat játszották a Fürdő-utcán s Váci-körúton végig a nyugati pályaudvarhoz menet. A koporsót ott egy teherkocsira helyezve, Szegedre indították. A halottat az elhunyt családtagjai, valamint Pósa Lajos, Tömörkény István és a szegedi küldöttség kísérték.

Szegeden a Belvárosi temetőben, a város által biztosított díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Azóta mellette nyugszik 1944-ben (!) elhunyt felesége is.




Források:

Csongor Győző: Hulló levél, sárga levél... Regényes emlékezés egy magyar dalköltőre. Szeged, 1997
www.szinészkönyvtár.hu

1 megjegyzés: