Kataliszt bakancslistája

2016. november 6., vasárnap

Háry János kalandozásai Csákváron

Csákvár, Széchenyi utca 31.




A Széchenyi és a Bokréta utca sarkán álló földszintes, mára szépen helyreállított épületben volt egykor a Bozory-vendéglő.



Itt hozta színre a helyi Magyar Földműves Játékszín 1929. március 31-én Kodály Zoltán: Háry János című daljátékát.

Az előadás ötletét Varga Sándor református esperes vetette fel annak apropóján, hogy a daljáték librettójának írója, a két világháború közti első hagyományőrző mozgalom, a Gyöngyösbokréta "spiritus rectora" a csákvári születésű Paulini Béla volt.

Az 1929-es előadás szereplői


Az előadást később többször is megismételték a vendéglőben, amelynek zeneszerető tulajdonosa, Bozory Endre tanította be az énekszámokat; az előadást Csőváry Dezső evangélikus lelkész-tanító rendezte, s maga Paulini Béla is besegített tanácsaival. Zenekar természetesen nem volt, Bozory Endre egy szál hegedűn szolgáltatta a kíséretet, s a dalokat leegyszerűsítve, egy szólamban énekelték.

Az 1929. június 16-i előadást maga Kodály is megtekintette szerzőtársával, Paulini Bélával és Hevesi Sándorral, a Nemzeti Színház igazgatójával együtt. Ott volt velük az Operaház huszonhat tagja, köztük híres énekesek, rendezők és az akkor még korrepetitor Ferencsik János - akik az Operaházban mindössze három évvel korábban zajlott ősbemutató részesei voltak. Előadás végén viszonzásul Venczell Béla, Székely Mihály és Maleczky Oszkár énekszámokkal léptek fel a csákvári közönség előtt.

Kodálynak tetszett a paraszti előadás. Hevesi Sándor úgy nyilatkozott, hogy ez az előadás a legjobb és legérdekesebb, amit valaha parasztoktól látott. A Fejérmegyei Napló 1929. június 19-i számában így írt a produkcióról:

Dicséretére legyen a csákvári műkedvelőknek, nem kaptak lámpalázt, pedig tudták, hogy az ország legelső színháza igazgatójának, a darab szerzőinek és vagy egy tucat operaházi "kollégá"-juknak árgus szeme figyeli őket. Oly természetes közvetlenséggel mozogtak a színpadon, tősgyökeres magyar zamattal játszottak, bátran, hibátlanul énekeltek, hogy a fővárosi művészek lelkes tapsa spontán megnyilatkozás volt. [...] Sepsy János a címszerepben zamatos, jóvágású Háryt adott, élete párja, Takács Bözsi (Örzse) tűzrőlpattant leánytípus.

A július 27-i csákvári előadást a Magyar Rádió páratlan technikai bravúrral egyenes adásban közvetítette (ez volt első vidéki közvetítése), s a sikeres fogadtatás után a fővárosi közönség élőben is megnézhette: 1929 decemberében háromszor a Nemzeti Színházban, háromszor pedig a mai Hevesi Sándor téren, a Magyar Színházban játszották el a csákvári színjátszók, majd vidéki turnéra mentek az előadással.

Paulini Béla, és a Rádió két munkatársa (Hegedűs Tibor, K. Halász Gyula) a szereplők között


A faluban tovább élt a nevezetes előadás emléke. 1997-ben a Háry Jánost újra betanulták a  csákváriak, s a régi előadás fennmaradt dokumentumaiból, tárgyi emlékeiből kiállítást rendeztek.

Paulini Béla 2003. augusztus 20-án a község poszthumusz díszpolgára lett. Emlékezetére még 1982-ben szerény emléktáblát avattak az épület falán:


A Fejér megyei televízió szerencsére készített az előadásról egy remek összeállítást. Belőle még sokkal többet megtudhatunk a témáról, további fényképek kíséretében. Igazi kuriózum, hogy megszólaltatták az előadás utolsó élő szereplőjét, Mária Lujza alakítóját. Feltétlenül érdemes megnézni!



Források:

Kenyéri Kornélia: Háry János kalandozásai Csákváron. = Honismeret 1998. 1.
Háry Jánost játszották a csákvári műkedvelők, az Operaház tagjai tapsoltak. = Fejérmegyei Napló 1929. 06. 18.
Gábor Gina: Háry János újra színre lép Csákváron. = Fejér Megyei Hírlap 1997. 05. 17.

Köszönöm Ugrits Margit csákvári könyvtáros segítségét és a küldött fényképeket! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése