Kataliszt bakancslistája

2017. március 17., péntek

Veress Sándor budai otthona

Budapest I. Hunfalvy utca 4.




Korábban egyemeletes, 1867/68-ban emelt ház állt itt, mely a második világháborúban súlyos károkat szenvedett. Ma ez a lakóház található a helyén; valószínűleg az eredeti ház megmaradt részeinek felhasználásával épült:



Homlokzatán születésének centenáriumán avatták fel Veress Sándor zeneszerző emléktábláját.


Idézzünk Veress Sándor visszaemlékezéséből:

Apám, egy kis erdélyi örökségből nagyon szép házacskát vett a budai Vár oldalán a Hunfalvy utcában. Ez volt azután az otthonom, míg csak a második világháború végén nem vált az ostrom áldozatává. Itt éltem le egész gyerekkoromat és fiatalságomat. Igazi otthon volt, csodálatos természeti környezetben - nagyon szép kert tartozott hozzá.

Veress Sándor 1907-ben Kolozsváron született. A család 1916-ban
By C.Veress (wiki)
költözött Budapestre. Édesapja dr. Veress Endre történész, korábban a kolozsvári levéltár főgondnoka, aki Budapesten a külügyminisztériumban a román ügyek referense lett. Jelentős tudományos munkásságát egész életében folytatta. Az édesanya Méhely Mária énekművész korán abbahagyta a pályát. Maradt utána egy jelentős dokumentum: egy színházi napló, amelyet 1905 és 1923 között vezetett. Benne a kolozsvári Nemzeti Színház és a legjelentősebb budapesti színházak előadásairól számolt be szereposztásokkal, korabeli színlapokkal kiegészítve. Három kötete ma az Országos Széchenyi Könyvtár tulajdona.

A családi otthonban rendszeres házimuzsikálás folyt, különösen, miután a fiatal Veress Sándornak kitűnő zongoratanára akadt Dömény Mária személyében. A zeneszerező így mesélte el ezt az időszakot:

A zenélés itt is folytatódott, egyre komolyabb formában. Vasárnaponként eljött hozzánk Dömény Mária, akkor kamarazenéltünk. A triózásban, kvartettezésben, éneklésben lassanként magam is részt vettem, úgy is mint édesanyám kísérője, úgy is mint könnyebb kamaraművek zongoristája. Sok jó barátunk jelent meg ezeken az estéken. Tulajdonképpen ezek a nagy élmények alakították zenei pályám kezdetét - egészen addig, ameddig mint zongorista, majd mint zeneszerző-növendék, a Zeneakadémia előkészítőjébe nem kerültem.

Döntésébe belejátszott, hogy első kompozícióit elvitte megmutatni a közelben lakó Koesssler János zeneszerzőhöz - Dohnányi, Bartók, Kodály mesteréhez.

Veress a Zeneakadémia zeneszerzés szakán 1927-ig Kodály Zoltán tanítványa volt, zongora szakon Hegyi Emánuel, majd Bartók Béla voltak a tanárai 1932-ig. Már ezekben az években elindult népzenekutatói pályája Lajtha László vezetésével a Néprajzi Múzeum keretein belül. 1930-as moldvai gyűjtőútjának eredményeit elismerve Bartók felkérte asszisztensének a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt folyó népzenei rendszerezési munkájához.

1938/39-ben angol zongoraművész menyasszonyával Londonban próbáltak egzisztenciát kialakítani, amikor 1939 szeptemberében - sokak csodálkozására - hazatértek. Egy hosszabb római tartózkodástól (1941/42) eltekintve a zeneszerző Budapesten, a családi otthonban töltötte a háborús éveket. Erről így írt:

... azt, amit a magyar föld, a magyar szellemi élet adhat nekem a zenében, még nem szívtam magamba annyira, hogy a továbbiakban nélkülözhetném... De ez a négy és fél év Magyarországon nekem éppen olyan gazdagodást jelentett, mint korábban az Angliában töltött idő. Megint születtek új műveim - és ekkor sikerült a gyökereimet olyan mélyre ereszteni a magyar zenei humuszba, hogy immár tudtam, ezt soha nem veszíthetem el.

Ebben az időben komponálta 1. szimfóniáját, amely első díjat nyert a japán uralkodóház fennállásának 2600. évfordulója alkalmából meghirdetett nemzetközi pályázaton. Az 1945 őszén elhunyt Bartók Bélát Threnos című szimfonikus művében siratta el.

 

1943 és 1949 között Kodály utóda lett a Zeneakadémián. Olyan növendékei voltak, mint Kurtág György és Ligeti György...

Miután a családi otthon az ostrom során lakhatatlanná vált, a II. kerületi Herman Ottó utcába költöztek. Zeneszerzéssel a pasaréti ferences kolostorban tudott nyugodtan foglalkozni.
1945 és 1948 között több művét mutatták be külföldön személyes részvételével. Látva a politikai helyzet alakulását, ismét elkezdett gondolkodni az emigráción. Ehhez a végső lökést a Rajk-per adta meg, amely kimondhatatlan megrázkódással járt számára, hiszen személyesen ismerte a családot; különösen Rajk Gyula íróval, a politikus legidősebb bátyjával volt jó barátságban, aki korábban gyakori résztvevője volt a Hunfalvy utcai zenés összejöveteleinek.

Így 1950-től Svájcban élt. Nagyrészt Bernben működött, s műveiben a magyar és az európai zenei hagyományokat integrálta. Jelentős volt pedagógiai munkássága is. Egyik növendéke, Heinz Holliger világhírű oboaművész és zeneszerző szerint Veress Bartók mellett a legjelentősebb magyar zeneszerző-személyiség és egy nemzet lelkiismerete volt.


A Hunfalvy utcai házban nőtt fel a zeneszerző öccse, az 1913-ban szintén Kolozsváron született ifj. Veress Endre. Ő is eredményesen szívta magába otthonuk zenei légkörét: énekművész (basszus) és tanár lett. Otthonuk pusztulása után, 1946-ban ő szüleivel Pécsre költözött és egész életében ott munkálkodott. Számtalan területen kapcsolódott bele Pécs zenei életébe: hangversenyénekesként, szervezőként, karvezetőként, főiskolai és zeneiskolai tanárként.


Források:

Adalékok a Víziváros történetéhez I. Bp. Városvédő Egyesület, 1991
Berlász Melinda - Demény János - Terényi Ede: Veress Sándor. Bp. Zeneműkiadó, 1982
Csicsery-Rónay István: Veress Sándor. Bp. Occidental Press, 2007 /Csillagos órák, sorsfordító magyarok/
Nádor Tamás: Elfelejtett évfordulók: Veress Endre. = Új Dunántúli Napló 1993. szeptember 13.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése