Kataliszt bakancslistája

2017. április 2., vasárnap

A zenetudomány palotája

Budapest I. Táncsics Mihály utca 7. Erdődy-palota





A barokk stílusú palotát 1750–1769 között Nepauer Máté tervei szerint gróf Erdődy György országbíró építtette. Schoen Arnold várostörténész szerint a kapu pillérein kétoldalt látható férfimaszkok az építész arcvonásait őrzik.

Forrás: zti.hu

Minden bizonnyal járt az épületben Ludwig van Beethoven, aki jól ismerte Erdődy grófnét. Amikor a zeneszerző 1800. május 7-én koncertet adott a Várszínházban, meglátogathatta a színházhoz közel lakó családot, talán náluk is szállt meg.

Forrás: zti.hu

A 20. században több átépítés következett be a palota életében: 1912-ben gróf Hatvany-Deutsch Lajos vásárolta meg, aki erősen átalakíttatta. Később a második világháborúban elszenvedett sérüléseket kellett kijavítani, majd általános iskola működött benne, ezért nyúltak hozzá belső tereihez. Miután 1970-ben a palotát a Magyar Tudományos Akadémia kapta meg, újra átalakították. Ennek az átalakításnak kettős célja volt: az értékes műemlék megmentése, eredeti állapotának a lehetőségek szerinti legjobb visszaállítása, illetve az új rendeltetésének megfelelő, korszerű belső terek létrehozása.

A palotában 1984 óta az MTA Zenetudományi Intézete működik. Az előző otthonából ideköltözött intézmény itt végre méltó helyet kapott és mind a tudományos kutatás, mind a múzeum tevékenysége megfelelő körülmények közé került.

A Zenetudományi Intézet szervezetéről, osztályairól, azoknak tevékenységéről részletesen az Intézet honlapján tájékozódhatunk. 

Néhány fontos területről érdemes kiemelten szólni, köztük a már elvégzett munkákról és folytatásukról:

A Bartók Archívum keretében Bartók Béla életművének feltárása és tudományos vizsgálata is új lendületet kapott, miután bizonyos jogi akadályok elhárultak. 1987/88-ban a New York-i Bartók hagyaték és archívum anyaga a zeneszerző ifjabb fiának, Bartók Péternek magángyűjteményébe került. A zeneművek kéziratairól Bartók Péter 1988-ban fotokópiákat küldött Magyarországra a kritikai összkiadás és az azt szolgáló kutatások támogatására. Ennek következtében a Zenetudományi Intézet Bartók Archívumában ma a szakember — legalább kópiában — valamennyi primer forrást megtalálja, illetve információt kaphat a hiányzó dokumentumok hollétéről. Bár formálisan nincs kapcsolatban a felsőoktatással, egyedülálló anyaga és munkatársainak szakértelme révén a Bartók Archívum a zenetudományi oktatás és posztgraduális képzés egyik magyarországi bázisa, hazai és külföldi PhD disszertációk életre segítője. Munkája középpontjában újabban Bartók zeneszerzői módszerének tanulmányozása és komplex kutatási projektek állnak. Ennek jegyében jelent meg Bartók zeneműveinek kritikai összkiadása és a Bartók tematikus műjegyzék.

A Népzene- és Néptánckutató Archívumban folytatódik a Magyar Népzene Tára kiadása, s az újabb kötetek előkészítéseként a mintegy 10.000 órát kitevő gyűjtések számítógépes feldolgozása és digitalizálása.

A magyar zenetörténet kutatása területén dolgoznak a Magyarország zenetörténete című, öt kötetre tervezett nagy monográfia munkálatain, melynek eddig első két kötet jelent meg 1988-ban, és 1990-ben, amelyek a kezdetektől 1541-ig, illetve 1541-től 1686-ig tárják fel a magyar zenetörténet folyamatait. Kapcsolódva e monográfiasorozathoz a Zenetudományi Intézet megbízásából végezte egy–egy város (Pécs, Tata, Győr, Sopron, Eger, Székesfehérvár) XVII–XIX. századi zenetörténetét feltáró kutatásait Bárdos Kornél. Tovább folyik a Rajeczky Benjámin által megalapozott gregoriánum–kutatás, illetve a középkori és kora–újkori, katolikus és protestáns liturgikus énekek kutatása. 
Az Intézet a magyar zenetudomány hovatovább egyetlen kiadójaként sorozatos és egyszeri kiadványokban jelenteti meg munkatársainak és Intézeten kívüli tekintélyes kutatóinak munkáit. A Régi és az Újkori Zenetörténeti Osztály folyamatosan tervezi, szerkeszti és közreadja az 1820 előtti magyarországi zenei emlékek forráskiadványát (Musicalia Danubiana). Az intézetben készül az MTA idegennyelvű zenetudományi szakfolyóirata, a Studia Musicologica és az intézmény évkönyve, a Zenetudományi Dolgozatok.
Az Erdődy-palotában megfelelő körülmények közé került a korábbi rész-intézmények egyesített könyvtára. Gazdag állományát még 1968-ban Major Ervin könyv–, kotta– és kéziratgyűjteményének megvásárlása alapozta meg. 1975-ben a Művelődési Minisztérium megvásárolta a könyvtár számára a római Sgambatti–hagyaték Liszt Ferenccel kapcsolatos dokumentumait (Giovanni Sgambatti Liszt növendéke, majd munkatársa volt római időszakaiban). 1977-ben Isoz Kálmán, 1989-ben Rajeczky Benjámin, 1990-ben Rácz Aladár hagyatékával gyarapodott a tudományos könyvtárrá minősített gyűjtemény.

2002-ben, a zeneszerző születésének 125. évfordulójának évében kezdte meg működését a Dohnányi Ernő Archívum. Fő célja Dohnányi Ernő életművének gyűjtése, kutatása és közzététele: információs– és kutatói központként szolgálni minden potenciális érdeklődőnek, illetve koordináló szerepet vállalni a különböző Dohnányi gyűjtemények között, s szorgalmazni a még kiadatlan Dohnányi–művek publikálását. Állományában mintegy félezer archív és kereskedelmi forgalomban kapható hangfelvétel, száz kézirat és kézirat–másolat, kétezer felvételnyi mikrofilm (nagy részét a British Library Dohnányi–gyűjteményének másolata teszi ki), száz nyomtatott kotta, továbbá könyvek, levelek, újságkivágatok, fotók, emléktárgyak és egyéb dokumentumok találhatók.

2012-ben létrehozták a 20-21. Századi Magyar Zenei Archívumot. Célja, hogy összegyűjtse, archiválja, kutathatóvá tegye a magyar zene e korszakának dokumentumait, illetve hogy a kutatási eredményeket a szakma és a nagy nyilvánosság elé tárja. Tevékenysége nem korlátozódik az ún. komoly zenére, hanem kiterjed a magyar operett és a könnyű-, illetve szórakoztató zene területeire is.

A Zenetörténeti Múzeum tudományos kutatásai a magyarországi hangszertörténetre, a zenei ábrázolások interdiszciplináris feldolgozására, a számítógépes zenei ikonográfiai katalógus fejlesztésére, valamint különféle régi hanghordozók (pl. gépzongora-tekercsek) számítógépes feltárására irányulnak. Kiállításaik, amelyekről aktuálisan ITT tájékozódhatunk, bemutatják a zenetörténet tárgyi emlékeit, a hangszerkészítés eszközeit, nagy alkotóművészek hagyatékát — pl. Lajtha László, Rácz Aladár relikviáit —, festményeket, fényképeket, érmeket és egyéb tárgyakat.

Erard-zongora Liszt portréival környezve


Elöl Hubay Jenő zongorája
Dohnányi Ernő relikviái
Lajtha László dolgozószobájának rekonstrukciója


Az intézmény által rendezett hangversenyeken élő zene is megszólal, s ez kiteljesíti a palota új életét.

2014 után olyan hírek röppentek fel, miszerint az egész Zenetudományi Intézetet máshova költöztetné a kormányzat. Most, amikor e sorokat írom, ennek az intézmény honlapján még nincsen nyoma. Reméljük, hogy nem teszik tönkre ezt a tökéletes helyen lévő fontos intézményt...

Források:

Turjányi Papp Melinda: A budavári lakónegyed. Bp. Műszaki Kiadó, 1988
zti.hu
urbface.com
műemlékem.hu
Radnai Lóránt: Zenetudományi Intézet a Várban. = Budapest 1975. 8.
Major Ervin: Beethoven magyarországi útjai = Új Zenei Szemle 1952.3.

A "Kataliszt" jelzésű fényképeket 2017. március 29-én készítettem

1 megjegyzés: