Kataliszt bakancslistája

2017. május 17., szerda

Bartókné Pásztory Ditta utolsó otthona

Budapest XII. Krisztina körút 17.



 


1947-től 1982-ben bekövetkezett haláláig ennek a háznak egy lakásában élt Bartók Béláné Pásztory Ditta (1903. október 31. Rimaszombat  1982. november 21. Budapest).
 




Húsz éves zeneakadémiai hallgató volt, amikor feleségül ment a nála két évtizeddel idősebb Bartók Bélához. Egy fiuk született, Péter.

A házaspár a terjedő fasizmus elől az Egyesült Államokba emigrált. Bartók ott hunyt el 1945. szeptember 26-án. Felesége úgy döntött, elsősorban édesanyja miatt, hogy hazatelepül Magyarországra. Eleinte öccsénél lakott, majd Miskolcra költözött nagynénjéhez. Ott kezdett el újra gyakorolni Bartók bombázásokat átvészelt zongoráján.

Gink Károly csodálatos portréja, 1960 (homegaleria.net)


Ekkor indult el második művészi korszaka, amikor a bartóki hagyományokat továbbadta kortársainak. Negyedszázadnyi kihagyás után, 1964. november 28-án lépett újra magyar hangversenydobogóra. A következő, nem egészen két évtizedben, túl hatvanadik évén számos európai nagyvárosban is koncertezett és hanglemezfelvételeket készített.

Ekkoriban már ebben a házban élt, a régi otthonukból megőrzött, még Bartók által gyűjtött csiki és gyergyói népi tárgyakkal körülvéve. Lakásában két zongora állt, az egyik Bartóké volt.

1982. november 21-én agyvérzés következtében hunyt el. A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. 1988. július 7. óta Bartók hamvai is mellette pihennek.

Ditta asszony végrendelkezése alapján 1984 óta március 25-én, Bartók születésnapján adják át a Bartók Béla Pásztory Ditta-díjat.

Egykori lakóházán születésének centenáriumán, 2003. október 31-én helyeztek el emléktáblát.



Avatásán Batta András zenetudós méltatta személyiségét és művészetét:

Erős volt a hite, ezért tudta tovább vinni, újra elrendezni az életét, amikor hazatért mert bizonyos volt felőle: férje is hazatért volna. 
...
Művész volt maga is, de munkásságát férje emlékének szentelte. Csodálatos szerénységgel és lelkiismeretességgel teljesítette küldetését, emberi és művészi feladatát, amire a nagy név kötelezte.


Források:

Népszabadság 2003. december 6.
Hegyvidék 2003. november 19.

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2002-ben készítettem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése