Kataliszt bakancslistája

2017. május 29., hétfő

Ecker János, Győr krónikásának háza

Győr, Kazinczy utca 20. 




A zárt sarokerkélyes barokk polgárház a 19. század első felében Ecker Jánosé volt. 




A vas– és szénkereskedő, s mellette városi tisztviselő Ecker János (1788–1852) Kisfaludy Károly osztálytársaként sokoldalú műveltséget szerzett a benedekrendi gimnáziumban. Német anyanyelve mellett jól tudott magyarul és latinul. Jártas volt az irodalomtörténetben, de ugyanolyan érdeklődéssel foglalkozott a természettudományokkal is.
Ecker János portréja a győri múzeumban
1836-ban eladta a vaskereskedést, s csak a közügyeknek élt. Többek között ellenőre volt a Magyar Színpártoló Egyesületnek, s ebben a minőségében rendkívül sokat tett Győr színházi és zenei életének fejlesztéséért: ő tárgyalt a színigazgatókkal, intézte a pénzügyeket, heroikus küzdelmet folytatott egy új, megfelelő színházépület emeléséért, illetve az akkori alkalmatlan épület karbantartásáért.

„Krónikás” melléknevét arról kapta, hogy 1823-tól 1852-ig naplót vezetett, amelyben napi rendszerességgel lejegyezte a városi eseményeket, német nyelven. 1841-től külön színházi naplót is írt. A kötetek legnagyobb részét közvetlenül halála után részben politikai, részben személyes okokból megsemmisítették. Egyik lánya szerencsére megmentette az 1847–1850 közti naplókat, illetve a színházi feljegyzésekből is előkerült később egy kötet. A felmérhetetlen veszteség mellett a megmaradt anyag ma alapvető helytörténeti forrásműnek számít.

Lám Frigyes, Győr színházi életének kutatója így írt Eckerről 1928-ban megjelent, Egy győri polgár a reformkorszakban című könyvében:

…legnagyobb gyönyörúsége a zene volt. Sok hangszerhez értett, de legszívesebben csellózott. Volt neki rendes négyes társasága [vonósnégyese], amellyel együtt muzsikált. Nevenapját, születésnapját, karácsony második estéjét zenebarátaival töltötte. Megszerzett minden új zeneművet, ebből igen nagy könyvtára volt. Képes volt Pestre vagy Bécsbe  utazni egy–egy operai előadásra.

Lám Frigyes ír arról is, hogy Ecker János az 1820-as évektől rendszeres vendége volt Sztankovics János kanonoknak, aki a zöldséges piacra néző erkélyes házában minden héten kétszer tartott zeneestélyt. Akkor is jó kapcsolatot tartottak, amikor 1838-ban Sztankovics győri püspök lett, akinek zenepártolásáról halála után meleg szavakkal emlékezett meg naplójában.

Ecker két évtizeden keresztül birtokolta ezt a ma is álló házat, amely a reformkori Győr egyik szellemi központja volt. Mivel a naplóírás és városi teendői sok idejét igénybe vették, elmés módszert talált ki, hogy zavartalanul tudjon dolgozni: megfelelő szögben beállított tükrök segítségével íróasztalánál ülve láthatta, hogy ki áll a kapu előtt. Ha kedves volt a vendég, megnyomott egy gombot, s a látogatható bejuthatott.




A zenekedvelő Eckernek számos művész volt a vendége, szinte mindenki járt nála, aki vendégszerepelni jött Győrbe. Naplójában leírja az akkor fiatal Anton Rubinstein és barátja, a fuvolista Eduard Heindl látogatásait 1847 júniusában, akik Sztankovits püspök vendégeként több hangversenyt is adtak a városban. Mindkét fiatalember beleszeretett egy–egy győri kisasszonyba, s pénzük teljesen elfogyván, Rubinstein Eckertől kért kölcsönt, hogy tovább tudjanak utazni. Később Ecker széljegyzetet fűzött a napló megfelelő soraihoz, miszerint a pernahajder zongorista sohasem adta meg tartozását…
A ház leghíresebb látogatója 1840. január 16-i győri koncertje alkalmából Liszt Ferenc volt. A Megyeházán adott hangverseny után a Püspökvárban elszállásolt Lisztet oda várták ünnepélyes vacsorára, Liszt azonban szívesebben ment fel Eckerhez.
Mivel az ezt az estét leíró napló is megsemmisült, idézzük Ecker megmaradt naplóinak győri fordítóját, Bay Ferencet:

A szíves házigazda mellett ott látjuk a hangverseny két szépséges hangú és tüzesszemű szereplőjét is, Brányi Fanni és Vász Lujza kisasszonyokat. A hangok nagy tanára a női nem nagy hódítója és hódolója is volt egyúttal, na meg Ecker János messze földön híres ménfői borai  is megtették a maguk hatását. […] Liszt […] meghitt kis társaságát nem hagyta el a püspök fényes vigalmáért.
Ecker János 1852-ben, hatvannégy éves korában hunyt el; a karmeliták templomának kriptájában (Bécsi kapu tér) helyezték örök nyugovóra. Sírköve ma is látható. A naplóiból fennmaradt eredeti kéziratokat a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtárban őrzik; anyagából a könyvtár 1973-ban közre is adott magyar fordításban egy bő válogatást Győr 1847–1850-ben, ahogyan egy lokálpatrióta látta címmel.
Házát 1988-ban jelölték meg nem túl szerencsés szövegű és nyelvtanilag sem pontos emléktáblával:






Források:

Cziglényi László: Győr. 2. jav. kiad. Bp. Panoráma, cop. 1987
Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964
Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Írta és szerk. Orbánné Horváth Márta. Győr, Városi Könyvtár, 2001
Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17–18. században. Bp. Akadémiai Kiadó, 1980
Győri életrajzi lexikon. Győr, Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, 2003
Ecker János: Győr 1847–1850-ben, ahogyan egy lokálpatrióta látta. Győr, Kisfaludy Károly Könyvtár, 1973
Lám Frigyes: Egy győri polgár a reformkorszakban. Győr Szab. Kir. Város Kiadása, 1928
Pernesz Gyula: „A kultúra és Győr szerelmese…”.  Győr, 2002, Városi Könyvtár
Bay Ferenc: Liszt Ferenc és Bartók Béla hangversenyei Győrött. = Győri Zenei Hetek 1956. Programfüzet. Győr, 1956

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban készítettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése