Kataliszt bakancslistája

2017. július 27., csütörtök

Itt volt Liszt győri hangversenye

Győr, Liszt Ferenc utca 13. Vármegyeháza






A Vármegyeháza hatalmas, klasszicizáló épülettömbje eredetileg ferences templom és kolostor volt. Amikor 1786-ban II. József rendeletére feloszlatták a szerzetesrendeket, a kolostorban katonaiskolát helyeztek el, a templomot pedig raktárrá alakították. 1826-ban az épületegyüttes árverésen Győr város tulajdonába került. Ekkor építették át megyeházának, a templomhajó lett a közgyűlési terem.




Ebben a közgyűlési teremben, amelynek ablakai a Nefelejcs utcára néznek, adott hangversenyt Liszt Ferenc 1840. január 16-án.





A világsikereinek teljében magyarságára rádöbbent 29 esztendős Liszt gyermekévei után először tért vissza Magyarországra. 1840. január elején Pesten adott történelmi jelentőségű hangversenyeit követően, egy egész éjszakát a postakocsin töltve, 16-án reggel érkezett Győr határába, ahol a város vezetősége díszkísérettel várta. Távolabbi falvakból is összesereglett nagy tömeg előtt a Széchenyi téren zajlott le a hivatalos fogadás. A megyeháza nagytermében este 6 órakor Liszt öt részből álló hangversenyt adott.
Fáklyás hajdúk álltak a megyeház kapujában — írta korabeli források nyomán Bay Ferenc győri helytörténész — ahol a megye és a város vezető személyiségei várták Liszt Ferencet. Láthatóan meghatva lépdelt fel a lépcsőkön az éljenzés lelkes sorfala közt. Majd kitárultak a nagyterem szárnyas ajtói és a karos és koszorús gyertyatartók fényözöne köszöntötte a díszmagyarban megjelent művészt.
A Honművész tudósítóját ilyen patetikus szavakra ihlette Liszt zongorajátéka:
  
Vágy–csillámmal szegződött minden szem az emeltt helyen álló két zongorára, s a jelenési idő teltével kitörtt örömteli harsány tapsos "éljen" köszönté a magyar disz–öltözetü művészt. A bűvszer megzendült s most hangtengert, majd kéjpatakot teremte elő a remekül merészkedő ügyes kéz. […] egyformán végtelen hatalmu úr ő zongorája s az emberi érzelem felett.

A hangversenyen Liszt a Hexameron–variációkat, saját átiratában Bellini: Puritánok című operája alapján írt Ábránd-ját és Mercadantétól a Donna cariteát játszotta. Brányi Fanni és Vász Lujza egy Schubert–dalt és egy Bellini–áriát énekelt, Liszt zongorakíséretével.
Adjuk át ismét a szót a Honművész tudósítójának:

Magában érthető, hogy mindenik csuda–müve után sokszoros, de az egésznek végeztével mind addig nem szünő "éljen" harsogott, míg előbbi helyét ismét el nem foglalá. Rákoczi–indulóját kezdé most, de harmadik fogása az örömriadásba veszvén, magasztos érzetek köztt várá a meghatott szivek zajleappadtát. Ezt is hallottuk hát; miként? azt nem irhatom, tudják, kik őt szerencsések valának látni és hallani. Kéztyüit szépeink emlékül maguk köztt szétdarabolták, s dicsekszik szerencséjével, ki ennek parányi részecskéjét is mutathatja. Hangversenye után a megyéspüspök Stankovics János ő méltóságánál számára rendezett fényes vigalomban nem jelenhetett meg, részint utazás, részint működés–okozta bágyadtsága miatt.

Az egykori tudósító utolsó mondatában azonban tévedett: koncert után, amelynek bevételét az árvák illetve a győri színház számára ajánlotta fel, Liszt a város színházi és zenei életéért sokat fáradozó Ecker János házába ment és ott töltötte az estét.


Az eseményt a Megyeháza Nefelejcs utcai oldalán, a hangverseny helyszínének ablakai alatt emléktábla örökíti meg:


A közelmúltban, Liszt születésének 200. évfordulója alkalmából az épület főhomlokzatára is felkerült egy emlékjel. Nagy Sándor József mozaikja Barabás Miklós híres festménye nyomán a fiatal Lisztet örökíti meg; elkészítésében részt vettek a Waldorf iskola diákjai is. 

 


Források:

Dömötör Zsuzsa – Kovács Mária – Mona Ilona: Liszt tanulmányok. Bp. Zeneműkiadó, 1980
Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964
Barsi Ernő: Liszt Ferenc győri hangversenye. = Honismeret 1986. 6.
Bay Ferenc: Liszt Ferenc és Bartók Béla hangversenye Győrött. = Győri Zenei Hetek 1956. Programfüzet. Győr, 1956
Orbánné Horváth Márta: Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Győr, Városi Könyvtár, 2001
Köztérkép.hu

A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban és 2012-ben készítettem

2017. július 23., vasárnap

Itt hallgatta Bihari Jánost Berzsenyi Dániel

Budapest V. Fehér Hajó utca 2.




A mai Fehér Hajó (gyakran írják Fehérhajó-nak is) utca 2., illetve részben a Bécsi utca 1. számú épületek helyén állt 1696-tól az emeletes Fehér Hajó vendégfogadó.

A hely ma a Street wiev-ben


Kapualjából nyílt a Paradicsom Kávéház, ami az 1800-as évek első felében a fiatal értelmiség, az írók, költők, jurátusok találkozóhelyévé vált. Kedvelt helye volt a  görög kereskedőknek is, mert az épület elől indult a BrassóBukarest gyorskocsijárat. A görög szabadságharc kitörése (1821) után több rokonszenv-tüntetés zajlott itt, és leírások szerint a kávéház falait görög jelvények és egy csatakép díszítették.
Bihari János
A kávéháznak a biliárd mellett rendkívüli vonzereje volt Bihari János és cigányzenekarának játéka. Bihari 1801-ben vagy 1802-ben érkezett Pestre öttagú bandájával. A  Paradicsom Kávéház mellett a Beleznay kertben (a mai Rákóczi út 79. helyén) is játszott, és egycsapásra meghódította a közönséget.
Amikor Berzsenyi Dániel niklai magányából 1810 március végén felruccant Pestre, három barátja, Szemere Pál, Vitkovics Mihály és Kölcsey Ferenc társaságában betért a Paradicsom kávéházba. A jelenetről Szemere Pál referált levélben Kazinczynak. Szemere nem túlzottan rajongott a verbunkosért, Berzsenyi viszont még rá várakozó barátairól is megfeledkezett, annyira lenyűgözte Bihari és zenekara...

Alig mondá ki Vitkovics Berzsenyi előtt ezt a' szót: Itt van Bihari, azonnal felkele Berzsenyi 's Vitkovics őtet a másik szobában hegedülő Biharihoz vala kéntelen tüstént vezetni. Berzsenyi Biharival sokáig hegedültetett, 's annyira el volt ragadtatva Bihari által, hogy a' más szobában utána várakozókról egészen elfelejtkezett. Vitkovics 's én, a'kik eddig Berzsenyi kedvéért hallgattuk Biharit, megunatkozánk 's visszamentünk társainkhoz 's Berzsenyit egyedül hagytuk Musikásával ... Végre bejött Berzsenyi 's hegedültette Biharit ... Bort ide! Te pedig Bihari húzd. Énnekem a' magyar muzsika, csak magyar nóta legyen, igen tetszik. Nem igen nékem mondék.

Emlékiratainak tanúsága szerint Déryné Széppataki Róza is járt a fogadóban, amikor meglátogatta betegen fekvő riválisát, Schodelnét.

A fogadó 1827-től lassú hanyatlásnak indult. 1847-ben Petőfi innét indult egyik utazására, s feljegyezte, hogy egy piszkos pincér ébresztette... Az épületében is megroskadt vendégfogadót 1874-ben lebontották. Hogy mi történt telkével és közvetlen környékével, megtudhatjuk a remek urbface oldal képes összefoglalójából.

Az egykori, utcájának is nevet adó fogadónak állítottak emléktáblát, de nem pontosan a helyszínen, hanem a Fehér Hajó utca 5. számú épületen. Így szövege nem igazán helyes...




Források:

Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig. Bp. Kis–Lant Kiadó, 1995
Haupt Erik: Újévi ajándék: kávé és cukor. Görög kávéházak Pestbudán. = nemzetiségek.hu 1998/6
Bihari János. = Muzsika 1964. 10.
Vargha Balázs: Irodalmi városképek. Berzsenyi tündér Pestje. = Budapest 1970. 5.
Legány Dezső: A magyar zene krónikája : zenei művelődésünk ezer éve dokumentumokban. Bp., Zeneműkiadó, 1962 /Magyar zenetudomány 4./
Gundel Imre – Harmath Judit: A vendéglátás emlékei. Bp. Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1979
A Főnix-székház. = urbface.com

2017. július 20., csütörtök

A győri püspök muzsikusai és a Richter család

Győr, Apáca utca 5.
Káptalani zenészek háza





A 16. század első felében ezen a telken a városháza állott, amelyet 1570-ben cseréltek el az akkor romokban álló piactéri nagypréposti házért, a mai Széchenyi tér és Rákóczi utca sarkán lévő épület elődéért. A csere után itt, a középkori városházában rendezték be a a székeskáptalan által fenntartott „magyar iskolát”, amelyet káptalandombi otthonából a német katonaság üldözött el. Az ekkor már kétemeletes épület az iskolai oktatás mellett a székesegyházi muzsikusoknak is otthona lett, mint a Káptalani zenészek háza (1778-ban az iskolát el is költöztették).



Egy kotta borítóján fennmaradt egy 1752-ből származó feljegyzés arról, mekkora lakásuk volt itt a zenészeknek:

A felső emeleten a succentornak valamikor két szobája, konyhája, padlásrésze volt kamra nélkül. Most mint orgonista egyúttal két szobában lakik, van konyhája, kamrája és padlásrésze. — Lakner János másodhegedűsnek egy szobája, konyhája tűzhellyel, padlásrésze és kamrája van. Unterberger Ernő tenoristának ugyanez. Purska Jánosnak egy kisebb szobája, konyhája…
(Itt megszakad a szöveg; idézi: Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17–18. században című könyvében.)





Közben az épületet a káptalan 1775-ben újjáépíttette.

Ma a nagyméretű kétemeletes ház homlokzatát copf stílusú vakolat–architektúra díszíti. Kosáríves kapuja felett latin nyelvű emléktábla látható:


 Magyar fordítása:

Ezen ódonságában roskadozó épületet a székesegyházi karzenészek és az első elemekben oktatandó zsenge ifjúság kényelmére, dísz és közjó okáért nemesebb kivitelben alapjaiból újra emeltette a győri káptalan 1775. évben.

Az újjáépítés idején Istvánffy Benedek volt a székesegyház karnagya. Ő is itt lakott, először nem a karnagy, hanem az orgonista számára kijelölt lakásban. Új, kényelmesebb otthonát azonban már nem sokáig élvezhette: előbb felesége, Kőmíves Katalin halt meg 1778. június 5-én, majd negyvenöt éves korában, október 25-én ő maga is elhunyt.

1832 és 1854 között itt lakott Richter Antal, aki 1832-ben nyerte el a székesegyház zenei vezetőjének tisztségét. Richter Alsó–Ausztriából származott, korábban az Esterházyak kismartoni kórusában énekelt. Székesegyházi karnagyként komponálással is foglalkozott.



Felesége, Csazenszky Jozefa ebben a házban is született és nevelkedett, mivel apja székesegyházi muzsikus volt. A kitűnő énekhangú lány, majd fiatalasszony gyakran énekelt a székesegyházban, de hangversenyeken is. Részt vett például férje egyik nagy vállalkozásában, az 1844 októberében műkedvelőkkel, német nyelven, hangversenyszerűen bemutatott Cosi fan tutte című Mozart–operában és — szintén férje vezényletével — Haydn: Évszakok című oratóriumának előadásán is.

Hans Richter (Forrás: wiki)
Itt, a Káptalani zenészek házában született 1843. április 2-án fiuk, Richter János (Hans Richter), a legendás Wagner–karmester. Keresztapja maga a zenekedvelő püspök, Sztankovits János lett, aki Richter Antalt és a székesegyházi zenészeket a kötelességén jóval felül is támogatta. János után még három gyermeke született a Richter–házaspárnak; kettő csecsemőként, egy lány pedig 14 éves korában halt meg.

Richter Antal nem csak az egyházi zene területén működött, szívügye volt a város zenei életének fejlesztése. 1846-ban sikerült megalakítania a Győri Férfidalegyletet, a következő évben pedig az egyleti zeneiskolát. Ugyan a Férfidalegylet működése az 1848/49-es események miatt megszűnt, s Richter életében nem is lehetett újra beindítani, mivel az osztrákok tiltottak minden közösségi formát, a dalegyleteket különösen a rebellió melegágyainak tartották. De az ő elképzelései éltek tovább, amikor 1862-ben megalakult a Győri Ének– és Zeneegylet; utódai őt tekintették a szellemi alapítónak.

Richter Antal 1854-ben, 52 éves korában hirtelen meghalt; a szájhagyomány szerint egy kórista hamis éneklése miatt annyira felizgatta magát, hogy szélütést kapott. Özvegye megélhetési gondok miatt Bécsbe költözött, ahol tehetséges fiát  beadta az udvari kórus konviktusába, ő maga pedig szólóénekesnőként bejárta egész Európát, illetve énektanárként is működött. Énekesi kvalitásait jelzi, hogy még férje életében szerződtették volna a hamburgi operaházba; férje halála után pedig ő volt Wagner: Tannhäuser című operájának első bécsi Vénusza. Énekpedagógusként olyan új módszert dolgozott ki, amely egyesítette az olasz és német technikát. Férje zeneműveinek nagy részét — mintegy százhúsz kompozíciójának kéziratát — a bécsi Gesellschaft der Musikfreundénak ajándékozta. Richter Antalnak Győrben körülbelül harminc műve volt található a Richter János Archívumban, amelynek anyaga legújabban Budapestre került.

Bár Antal fia, Richter János korán elkerült Győrből, néhány vezénylési kísérlet után élete első nyilvános hangversenyét szülővárosában dirigálta. 1865. szeptember 19-én, a győri Ének– és Zeneegylet rendezésében a Radó-szigeten álló akkori színházban zajlott az a hangverseny, amelyet fényes karrierje kezdetének tekintett.

A Richter Antal által 1846-ban alapított Férfidalegylet 80. évfordulóján — 1927 februárjában — apa és fia közös emléktáblájával jelölték meg az épületet:



A könnyebb olvashatóság kedvéért:

Ebben a házban lakott 1832–1854-ig
RICHTER ANTAL
székesegyházi karnagy, a Győri Ének– és Zeneegylet megalapítója
Itt született 1843. április 5-én fia
Dr. RICHTER JÁNOS
világhírű karnagy.
Hálás kegyelettel emlékezetéül a Győri Ének– és Zeneegylet
80 éves jubileuma alkalmából

(Megjegyzés: Richter János valójában április 2-án született; a táblán megkeresztelésének dátuma olvasható.)

Sajnos, Richter Antal sírja ma már nem lelhető fel. A Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra, ám a temető felszámolásakor az ő hamvait nem vitték át az új Nádorvárosi köztemetőbe, mint több jeles győri polgárét. Ez bizony az Ének- és Zeneegylet nagy mulasztása volt...



Források:

Orbánné Horváth Márta: Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Győr, Városi Könyvtár, 2001
Cziglényi László: Győr. 2. jav. kiad. Bp. Panoráma, cop. 1987
Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964
Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17–18. században. Bp. Akadémiai Kiadó, 1980
Farkas Zoltán: Folyamatos múlt, befejezett jelen. Richter János Archívum Győrött. = Muzsika 2000. 6.
Vavrinecz Veronika: Richter Antal (1802–1854) élete és működése. 2003, Szkarabeusz Kiadó. /A Richter János Archívum közleményei I./


A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban készítettem

2017. július 17., hétfő

A budai Várszínház zenei emlékei

Budapest I. Színház utca 1-3.




A copf stílusú, kétemeletes, falpilléres tagolású épület oromfalán koszorúban Buda címere látható.



Története a 13. századra nyúlik vissza: 1270 körül eredetileg ferences templomnak épült. 1301-ben ide temették utolsó Árpád–házi királyunkat, III. Andrást, s egyes irodalomtörténészek úgy vélik, a hozzá csatlakozó kolostor volt a színhelye Kálti Márk munkásságának, a Képes krónika megírásának. A 15. században olyan jeles írók és szónokok állottak élén, mint Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát. A török hódoltság idején a kolostort a budai pasák rezidenciájává, a templomot dzsámivá alakították. Az 1686. évi ostrom során mind a templom, mind a kolostor romba dőlt, 1725–1736 között a karmeliták építették újjá.

II. József 1784-ben feloszlatta a szerzetesrendet, s a gazdátlan templomot színházzá alakíttatta. A császár 1783-ban Pozsonyból Budára helyezte át a Helytartótanácsot és más fontos állami intézményeket — megteremtve ezzel a későbbi főváros alapjait — s a színházalapítással a Budára költözött nagyszámú hivatalnok szórakoztatásáról kívánt gondoskodni. A színházat később a magyar főurak és a köznemesség is szívesen látogatta.
Az épület átalakítását Kempelen Farkas tervezte, s ő készítette a színház első tizenhét díszletét is; az építkezést Hikisch Kristóf irányította.
A bejárat tágas előcsarnokba nyílt, ahonnét jobbról és balról lépcsősor vezetett a páholyokhoz. A színházterem szerkezete fából készült, nézőtere 1200 személyes volt. Három emelete közül kettőn voltak páholyok, összesen harminchárom. A harmadik emeleten középen zártszékek voltak, oldalt karzati ülőhelyek. Az udvari páholyt az első emeleten, a színpadtól balra helyezték el. Az egykori szentély alatti kripta egy részét süllyesztőnek használták, a kolostori cellákból öltöző lett, a színpad a főoltár helyét foglalta el.
A színházterem belsejét a 19. században és a 20. század első harmadában több ízben is átalakították, majd, miután 1924-ben a karzat egy része leszakadt, több előadást nem tartottak benne, s 1943-ban belső architektúráját teljesen elbontották. Az épület barokk falai, boltozatai, copf stílusú lépcsőházai az 1944–45. évi ostrom alatt komoly sérüléseket szenvedtek. Külső formájának megtartásával, belső tereinek modernizálásával csak 1977-re állították helyre, nézőtere ma mindössze 264 személyes.

Az 1918-as felújítás után ilyen volt a színházterem (Vasárnapi Újság 1918. 13. szám):



A Várszínház 1787-ben nyitotta meg kapuit. 1800-ban a zenetörténet két óriása járt az épületben. Joseph Haydn, József nádor fiatal feleségének, Alexandra Pavlovnának meghívására — férje névnapját megünnepelendő — március 8-án a Budavári palotában vezényelte A teremtés című oratóriumát. Haydn már február közepén megérkezett Budára, hogy részt vegyen a próbákon, amelyeket itt, a Várszínházban tartottak. Az egykorú híradások szerint a zeneszerző elégedett volt a német és a magyar színtársulat muzsikusaiból, énekeseiből és műkedvelőkből álló együttessel, több próbát tartott velük, és megismerkedett a zenei élet jelesebb képviselőivel.
1800. május 7-én a színházban tartotta hangversenyét az akkor 30 éves Beethoven. Fellépésére Alexandra Pavlovna névnapi ünnepségeinek keretében került sor: Punto kürtművésszel (eredeti neve Johann Wenzel Stich) Beethovennek a kürtös számára komponált kürt–zongora szonátáját (Op. 17, F-dúr) játszották. A Magyar Kurir május 13-i száma így tudósított:

a’ BudaiTheatrumban Concert tartatott, a’ mellyben egy Beethoven nevű híres muzsikus a’ Forte–Pianon való mesterséges jádzása által mindenkinek magára vonta a’ figyelmetességét.




A tudósításból nemcsak Punto neve, hanem sajnálatos módon a műsor is kimaradt, így pontosan nem tudható, mi hangzott el még azon a hangversenyen.

Az 1787-ben megnyílt színházban szinte a kezdetektől játszottak operákat, zenés darabokat, bár eleinte csak szórványosan. Dittersdorf műve, a Doktor és patikus nagy sikert aratott, és megkedveltette a közönséggel a Pest–Budán addig szinte teljesen ismeretlen műfajt. Az első színigazgató, Bulla Henrik mutatott be először Mozart–művet 1788-ban, a Szöktetés a szerájból című daljátékot. 1789-ben a színházban szerepelt gróf Erdődy János pozsonyi magánszínházának társulata Hubert Kumpf vezetésével, s a nyolc hónap alatt a pest–budai közönség megismerhette a pozsonyi főúri színház teljes műsorát: a színre került 205 darab között 32 operát mutattak be, köztük Mozart Don Giovanniját (Don Juan címen, német fordításban).

A 18. század utolsó évtizedétől az operaműfaj népszerűsége tovább nőtt: a Várszínház társulatának repertoárja a korábban Bécsben sikert aratott darabokkal gyarapodott. 1793-ban bemutatták Mozart Varázsfuvoláját, de játszották Cherubini, Grétry, Mèhul, Boieldieu műveit is. Egyre több vendégszereplő érkezett nemcsak Bécsből, hanem Grazból, Münchenből, Brünnből és Prágából is. 1805-ben fellépett itt Anna Menner, a bécsi udvari opera énekesnője, aki a következő évre le is szerződött a Várszínházba; feleségül ment Czibulka színigazgatóhoz, s mindvégig legkiválóbb tagja volt az operatársulatnak.

Bár az első időszakban egyértelműen a német szín– és operajátszás dominált, 1790. október 25-én ebben a színházban tartotta Kelemen László társulata az első magyar nyelvű előadást hivatásos színészekkel (Simai Kristóf: Igazházi). Kelemen Lászlóék zenés darabokat is játszottak; komolyabb szakmai felkészültség nélküli, mégis jelentős előadások voltak ezek a magyar operajátszás történetében. Itt is színre került 1793-ban a Reischl–féleszínházban bemutatott Pikko herceg és Jutka Perzsi című darab, az első magyar nyelvű énekesjáték, Chudy József azóta elveszett zenéjével. A társulat által később bemutatott zenés játékokban, vígoperákban nagy szerepe volt Szerelemhegyi Andrásnak, aki librettókat fordított magyarra, s zeneszerzőként, betanítóként is hozzájárult az előadásokhoz.

1833–1837 között, úgyszólván a Pesti Magyar Színház megnyitásáig a magyar színművészet legjobb erőiből frissen megalakult Budai Magyar Játékszíni Társaság játszott az épület falai között prózai és zenés műfajt egyaránt. A prózai társulat, akik közül többen, mint például Lendvay Márton, operát is énekeltek, 1835-ben egészült ki operai tagozattal. A legnagyobb erőt Déryné Széppataki Róza képviselte, az első magyar operaénekesnő, aki az ezt megelőző években jobbára Kassán és Kolozsváron játszott. A Várszínházban zenekar alakult, amelynek vezetésére a fiatal Erkel Ferencet szerződtették. Erkel 1834-ben Steinlein-Saalenstein grófné szemerédi birtokára került zenemesternek. Pesten átutazva nagy sikerrel lépett fel zongoristaként a kaszinóban, így ismerték meg, s hívták a színházhoz karmesternek. Ebben a rövid időszakban állt fokozatosan össze az a társulat, amely az 1837-ben megnyíló Pesti Magyar Színházban fogja lerakni az európai színvonalú magyar operakultúra alapjait. Különösen Déryné jelenléte vonzott másfél évig telt házakat a színházba. Színre került Ruzitska József még Kolozsváron 1822-ben bemutatott két operája, a Kemény Simon és a Béla futása; ez utóbbi, magyar történelmi témájával, bécsi, olasz és magyar verbunkos elemek vegyítésével az első új értelemben vett magyar operának, Erkel közvetlen előfutárának tekinthető. Játszottak Rossinit, Meyerbeert, Cherubinit, olyan operákat, amelyeket korábban már hallhatott a közönség, de ekkoriban hangzottak el először magyarul. Erkel Ferenc operakarmesteri működéséről Rossini Sevillai borbélya után jelent meg az első méltatás a Honművészben:

Az orchestrum Erkel Ferencz úrnak, új karmesterünknek vezérlete alatt igen helyesen viselé magát. A színház tömve volt…

1835 telétől azonban, miután Déryné távozott a társulattól, a beálló tél is nehéz helyzetbe hozta a színházat (állandó híd nem lévén, veszélyes volt az átkelés a Dunán), s csökkent az operaelőadások iránti érdeklődés. Erkel a Pesti Német Színházba szerződött másodkarmesternek, ahol további szakmai gyakorlatot szerzett, amit később a Nemzeti Színház első karmestereként kamatoztatott.

A következő évtizedekből, amikor túlnyomórészt ismét német társulatok játszottak a Várszínházban, kiemelésre érdemes a fiatal Goldmark Károly alakja. Goldmark, miután 1848–1850 között a soproni színház zenekarának első hegedűse volt, 1850 nyarától Schmid igazgató társulatánál itt játszott, a Várszínházban. A hiányos kis zenekart abban az időben Doppler Károly vezette, s meglehetős nehézségek közepette zajlottak a nagyoperák előadásai. A Hugenottákban például egyszer Goldmark egyedül játszotta az első hegedű szólamát… 1851 szeptemberében Schmid feloszlatta társulatát, Goldmark Bécsbe ment, ahol a Józsefvárosi Színház zenekarának tagja lett; ettől kezdve külföldön élt.

A Várszínházban az utolsó előadást 1924-ben tartották. Újjáépítése után 1978-ban nyílt meg újra. Néhány évig a Népszínház játszóhelye volt, majd a Nemzeti Színház kamaraszínháza. Utoljára a Nemzeti Táncszínház működött benne. Jelenleg nagyszabású átépítés alatt áll, hogy a Miniszterelnökség költözzön oda. Ma már csak nevében színház...

Beethoven itteni fellépését egy 1927-ben (halála 100. évfordulóján) a főhomlokzaton elhelyezett emléktáblán örökítették meg. Portrédomborművét Sidló Ferenc készítette:



Ugyancsak 1927-ben állítottak emléktáblát Kelemen Lászlónak is. 1945 körül mindkét tábla eltűnt, illetve megsemmisült.

Az újjáépítés után, 1980-ban leplezték le a Borsos Miklós által készített vörösmárvány domborművet Kelemen Lászlóék emlékezetére:



2000-ben, Beethoven koncertjének 200. évfordulóján állították azt a márványtáblát, amelynek portrédomborművét Marton László készítette:








Források:

Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Budapest enciklopédia. Bp. Corvina, 1970
Zakariás G. Sándor: Magyarország művészeti emlékei 3. Budapest. Bp. Képzőműv. Alap, 1961
Zolnay László: A budai Vár. Bp. Gondolat, 1981
Clauderné Vladár Margit: A Várszínház története. Tanulmányok Budapest múltjából. Klny. 1944.
A budapesti Operaház 100 éve. Bp. Zeneműkiadó, 1984
Cenner Mihály: Erkel Ferenc a Pesti Városi (német) Színházban. = Erkel Ferencről és koráról. Bp. Püski, 1995
Németh Amadé: Erkel Ferenc életének krónikája. Bp. Zeneműkiadó, 1973
Goldmark Károly: Emlékek életemből. Bp. Zeneműkiadó, 1980
w.martonlaszlo.hu

A "Kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban készítettem

2017. július 7., péntek

Az elfelejtett budai Brunszvik-palota

Budapest I. Szentháromság tér - Tárnok utca sarok





A Mátyás–templomtól délre eső területen (mai telekszámozás szerint Szentháromság tér 1. – Tárnok utca 15., a műholdas térképen piros körrel jelöltem)  állt a Brunszvik grófok városi palotája, ahol Beethoven is járt látogatóban. Helyét jelenleg park és különböző kereskedelmi, illetve vendéglátó pavilonok foglalják el.






A házat — amelyben korábban a család már bérlőként is lakott — 1784-ben vásárolta meg gróf Brunszvik Antal. Magáról az épületről annyi tudható, hogy 1777 előtt épülhetett, homlokzata 19 öl szélességű volt, s Dunára néző kis kertjét, amelyről később Antal gróf lánya, Brunszvik Teréz is szólt emlékezéseiben, egzotikus növények díszítették.

Brunszvik Antal gyermekei valamennyien ismeretségben voltak Beethovennel. A zenetörténeti kutatások mai állása szerint legnagyobb valószínűséggel Brunszvik Jozefin volt a "halhatatlan kedves" (sokáig Terézt hitték annak); Ferenc és Beethoven pedig bensőséges barátságban álltak.

Brunszvik Ferenc (1777–1849) kiváló zenei tehetséggel rendelkezett: remek csellista volt és a zeneelméletben is nagy jártasságra tett szert. Beethovennel valószínűleg Deym gróf, Jozefin férje bécsi házában ismerkedett meg 1799-ben, s hamarosan benső barátságot kötöttek. Közvetlen hangú levelezésük tanúsága szerint tegeződtek: a zene fejedelme és a magyar mágnás egyenrangúaknak tekintették egymást.
Beethoven Brunszvik Ferenc közvetítésével jött 1800 tavaszán koncertet adni a budai Várszínházba. Már megérkezésének napján, április 29-én ellátogatott ide, a Brunszvik–palotába és átadta a családnak az első gyermekét váró Jozefin és a vele Bécsben tartózkodó Teréz levelét. Sebestyén Ede zenetörténész szerint 1809-ben is járt itt, a bécsi háborús helyzet elől menekülve. 
Biztosan Ferenc volt a közvetítő abban is, hogy 1812-ben Beethoven írta a kísérőzenét a Pesti Német Színház megnyitójára az István király és az Athén romjai című színdarabokhoz.

Brunszvik Ferenc tavasztól őszig Martonvásáron, télen pedig Budán lakott, s muzsikus szenvedélyének élete végéig hódolt. Sokat muzsikált ebben a házában is. Kapcsolatot tartott a környék zenekedvelő főuraival és a magyar főváros minden számottevő muzsikusával és zenebarátjával. Carl Czerny, aki 1814/15-ben Pesten élt, később maga mesélte Beethovennek, hogy milyen sokat muzsikált együtt a gróffal. Beethoven halála után pedig két télen át ebben a házban volt vendége Ferenc grófnak Anton Schindler, Beethoven titkára, akivel együtt elemezték a Mester vonósnégyeseit.

Brunszvik Ferenc és felesége (Heinrich Thugut, 1828)


1821-től a kamaramuzsikálásban Ferenc gróf kiváló társa volt szintén nem mindennapi zenei tehetséggel rendelkező felesége, Justh Szidónia is, akit Schindler a kor egyik legjobb női Beethoven–játékosának tartott.

Mátrai Gábor így írt a házukban zajló zenei életről:

El nem mellőzhetem ama jeles Akadémiákat, mellyeket Pesten télen által hetenkint több ízben adni szokott M. Gróf Brunszvik Fer[enc] esmeretes derék violoncellista; mellyeken több Pesti rendes 's legjelesebb hangművészek ... részt vesznek; sőt maga a M. Grófné is ... mesteri Klavir Játszásával díszesíti azokat, és a' részvevő minden rangú vendégeket külön leereszkedő nyájassággal fogadja.

E zeneestéken Széchenyi Istvánék ugyanúgy megfordultak, mint a kevésbé előkelő származású zeneszerző, Volkmann Róbert, Mosonyi (akkor még Brandt) Mihály vagy a későbbi híres Bach–kutató, Wilhelm Rust. Elsősorban a bécsi klasszikusok műveit népszerűsítették, de játszották például Chopin és Mendelssohn szerzeményeit is. A gróf több mint félezer darabból álló kottagyűjteményében több olyan mű is szerepelt, amelyet zeneszerző ismerőseik neki és feleségének ajánlottak. Nyári időszakban hasonló nívójú hangversenyek helyszíne volt a család martonvásári kastélya is.

A Pest–Buda zenei életében nagy tekintélynek örvendő, Beethoven barátjaként számontartott Brunszvik Ferenc nem hiányzott, ha kiemelkedő muzsikus érkezett a városba, feleségével mindig ott voltak üdvözlésén, így például 1839 decemberében Liszt Ferenc fogadásán is; 1843-ban pedig a híres francia hegedűművész, Henri Vieuxtemps tiszteletére ő adott estélyt itteni házában. A kedélyes környezetben a vendég sokat játszott. Zongorán Erkel Ferenc és Szidónia grófné felváltva kísérték.

A gróf kivette a részét a különböző zenei egyesületek támogatásából is; s bár elsősorban nem magyar szerzők műveit népszerűsítette, elismerten missziós szerepet vállalt, hogy a kamaramuzsikálás terén Pest–Buda felzárkózzon Bécs mögé.

A Brunszvik–palota 1899-ig, 105 évig volt a családé, amikor Ferenc fia, Brunszvik Géza eladta. 1911-ben mint kincstári tulajdont lebontották. A helytörténészek, művészettörténészek teljesen elfeledkeztek létezéséről, eddig még képi ábrázolásra sem sikerült akadnom... Illetve, találtam egy 1876-os képeslapot, amelyiken talán rajta van kékkel bekarikáztam, melyik épületre gondolok, közvetlenül az átépítés előtt álló Mátyás-templom mellett. Ez egyelőre csak egy tipp, mert zavar, hogy túl közel van, de valahol ott kellett lennie szerintem...






Források:

Hornyák Mária: Beethoven, Brunszvikok, Martonvásár. Martonvásár, Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézet, 1993
Czekey Marianne: Özv. gróf Brunszvik Antalné házai. = História 1932. 1–4. füzet 79–87. p.
Horler Miklós: Budapest műemlékei I. Bp. Akadémiai Kiadó, 1955
Sebestyén Ede: Beethoven pesti emlékei. = Pesti Hírlap 1928. október 28.
Zolnay László: Beethoven emlékeink. = Budapest 1970. 5.

2017. július 4., kedd

Itt sakkozott a fiatal Erkel

Budapest V. Apáczai Csere János utca 15.



Hatalmas, ma négyemeletes, három utcára néző (Dorottya utca 6., Szende Pál utca 4.) átjáróház áll itt. A közelmúltban újították fel, ma Dorottyaház néven ismert.

Forrás: építészfórum.hu


Wurm János vaskereskedő megbízásából ifj. Zitterbarth Mátyás kezdte építeni 1814-ben, és Pollack Mihály fejezte be 1822-ben. Ekkor kétemeletes volt. A további két emeletet Piescher József építette 1867-ben Almay (Wurm) Rezső számára.

Egykor az épület földszintjén működött a híres Wurm kávéház. Itt jöttek össze az 1830-as évek végétől a magyar sakk hőskorának legendás alakjai: Szén József, Grimm Vince és Löwenthal János Jakab, akik 1843–45 között levelezős sakkjátszmát vívtak Párizs városának csapatával. Ebben az akkor kezdőnek számító nemhivatalos nemzeti válogatottnak tekinthető csapatunk legyőzte a franciákat; ez időtől jegyzik Magyarországot a sakkjáték nemzetközi börzéjén.


Budapesti Sakk-Szemle 1893. 6.

Sokat járt a kávéházba ebben az időben a fiatal Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház ünnepelt zeneszerzője és karmestere (erre az időre esik első két operája, a Bátori Mária és a Hunyadi László bemutatója).  Erkel az országos élvonalba tartozó kiváló sakkjátékos volt, s élete végéig vezető szerepet töltött be a magyar sakkéletben.
A sakkozók és Erkel törzshelye később a Velence kávéházba került át.


Források:

Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Adalékok a Lipótváros történetéhez 1. Bp. Budapesti Városszépítő Egyesület, 1988
Buza Péter: Lustig–Vidor. = Budapest 1982. 3.
http://urbface.com/budapest/a-dorottya-palota--a-volt-wurm-udvar
Magyar sakktörténet 1. Szerk.: Barcza Gedeon. Bp. Sport Kiadó, 1975
http://obudaianziksz.hu/kemeny-vagyim-a-wurm-kavehaz-dicsosege/

2017. július 1., szombat

A magyar nyelvű énekes színjátszás bölcsője

Budapest I. Ybl Miklós tér 9-11.





Itt, az Ybl Miklós által tervezett VárkertKioszk helyén állt egykor a Reischlféle deszkaszínház.


A helyszín ma (By Dezidor, CC BY 3.0, wikimedia.org/w/index.php?curid=15353076)


1783-ban egy Mayer nevű bécsi színész építtette Reischl Gáspár óbudai ácsmesterrel, de mivel tartozását nem tudta kifizetni, az épület Reischlé maradt. Ő pedig pesti német színtársulatoknak adta bérbe.


Christoph Seipp színigazgató így írta le a játszóhelyet 1785-ben:

A Dunánál áll egy kellemetes játékszín, amely, noha csak deszkából készült és nyári előadásokra alkalmas, mégis látványossággal szolgálhat. Van benne karzat, páholysor, földszinti ülőhely, zenekari árok; színpada tágas és szépen díszített. A házat magát belülről szürkére festették, a páholyokat aranyozott lécek választják el. Kívülről a páholysoron nyitott folyosó fut végig, amely zárható, levegőzésre szolgál és ahonnan kilátás nyílik a Dunára.

Színháztörténészek szerint a játszóhely a dobozszínpad egyszerű változata volt, amelyen nyílt és zárt teret egyaránt háttérfüggönyök és oldalkulisszák alkalmazásával jelenítettek meg. Ez műszakilag kevés ember munkáját igényelte és gyors színváltozásokat tett lehetővé.

1792 és 1796 között a Várszínház mellett itt is játszott társulatával Kelemen László, az első magyar színigazgató.
A társulat ugyan az opera területén műkedvelő volt, de küldetésüknek tekintették a magyar nyelvű színjátszást, ezért minden különösebb felkészültség nélkül a zenés műfajra is vállalkoztak. 1793 májusában itt mutatták be az első magyar nyelvű énekes játékot. Címe Pikko hertzeg és Jutka Perzsi. Philip Hafner színdarabjából (Prinz Schnudli und Evakathel) átdolgozta Szalkay Antal. Zenéjét, mely sajnos elveszett, Chudy József komponálta. Chudy korábban a gróf Erdődy János-féle pozsonyi operatársulat karmestere volt, ebben az időben pedig Kelemen László társulatánál működött. A zenekar huszonöt főből állt és a fináléban körülbelül ugyanannyi szereplő állt a színpadon.

Megszemlélhetjük a kétnyelvű eredeti színlap magyar oldalát (lelőhelye az OSZK Színháztörténeti Tára):





A bemutató kirobbanó közönségsikert aratott. A darab összesen tizenkétszer került színre. Verseghy Ferenc is elismerően szólt róla a Magyar Hírmondóban; ő a második előadást látta:

El-fogott az öröm, a'mint tapasztaltam, hogy várakozásomat az éneklő személyek meg-halagyák. Chudy Urnak musikája olly jó, hogy akármellyik Orchesterbe be-illene. A' versekben foglalt indullatokat a darabnak tzéllya szerint tökélletesen ki-fejezi, és a' mellett hogy melódiás eggyügyüségével a' szívre hat, harmoniájával a' fület is gyönyörködteti. Az énekesek, úgymint Termetzky leányasszony, Várady, Láng, és Kelemen Urak, ki mondhatatlanul többet tettek, mintsem kezdőktül várni lehetett.


Ilyen ünnepnapok azonban ritkán szakították meg a csekély jövedelmű előadások sorát. Anyanyelvi kultúrát igénylő budai polgárság híján 1796-ra széthullott a társulat. Az agilis igazgató vidéken tovább próbálkozott, ám végül kénytelen volt otthagyni a színi pályát. Szegény kántortanítóként halt meg...

A deszkaszínház épületét 1815 körül bontották le, a VárkertKioszk jó fél évszázad múlva épült fel a területen.


Források:

Budapest lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1993
Magyar színházművészeti lexikon. Bp. Akadémiai Kiadó, 1984
Magyar színháztörténet 1790-1873. Bp. Akadémiai Kiadó, 1990
Kerényi Ferenc: Deszkaszínház Budán a XVIII. század végén. = Budapest 1974. 3.