Kataliszt bakancslistája

2017. július 20., csütörtök

A győri püspök muzsikusai és a Richter család

Győr, Apáca utca 5.
Káptalani zenészek háza





A 16. század első felében ezen a telken a városháza állott, amelyet 1570-ben cseréltek el az akkor romokban álló piactéri nagypréposti házért, a mai Széchenyi tér és Rákóczi utca sarkán lévő épület elődéért. A csere után itt, a középkori városházában rendezték be a a székeskáptalan által fenntartott „magyar iskolát”, amelyet káptalandombi otthonából a német katonaság üldözött el. Az ekkor már kétemeletes épület az iskolai oktatás mellett a székesegyházi muzsikusoknak is otthona lett, mint a Káptalani zenészek háza (1778-ban az iskolát el is költöztették).



Egy kotta borítóján fennmaradt egy 1752-ből származó feljegyzés arról, mekkora lakásuk volt itt a zenészeknek:

A felső emeleten a succentornak valamikor két szobája, konyhája, padlásrésze volt kamra nélkül. Most mint orgonista egyúttal két szobában lakik, van konyhája, kamrája és padlásrésze. — Lakner János másodhegedűsnek egy szobája, konyhája tűzhellyel, padlásrésze és kamrája van. Unterberger Ernő tenoristának ugyanez. Purska Jánosnak egy kisebb szobája, konyhája…
(Itt megszakad a szöveg; idézi: Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17–18. században című könyvében.)





Közben az épületet a káptalan 1775-ben újjáépíttette.

Ma a nagyméretű kétemeletes ház homlokzatát copf stílusú vakolat–architektúra díszíti. Kosáríves kapuja felett latin nyelvű emléktábla látható:


 Magyar fordítása:

Ezen ódonságában roskadozó épületet a székesegyházi karzenészek és az első elemekben oktatandó zsenge ifjúság kényelmére, dísz és közjó okáért nemesebb kivitelben alapjaiból újra emeltette a győri káptalan 1775. évben.

Az újjáépítés idején Istvánffy Benedek volt a székesegyház karnagya. Ő is itt lakott, először nem a karnagy, hanem az orgonista számára kijelölt lakásban. Új, kényelmesebb otthonát azonban már nem sokáig élvezhette: előbb felesége, Kőmíves Katalin halt meg 1778. június 5-én, majd negyvenöt éves korában, október 25-én ő maga is elhunyt.

1832 és 1854 között itt lakott Richter Antal, aki 1832-ben nyerte el a székesegyház zenei vezetőjének tisztségét. Richter Alsó–Ausztriából származott, korábban az Esterházyak kismartoni kórusában énekelt. Székesegyházi karnagyként komponálással is foglalkozott.



Felesége, Csazenszky Jozefa ebben a házban is született és nevelkedett, mivel apja székesegyházi muzsikus volt. A kitűnő énekhangú lány, majd fiatalasszony gyakran énekelt a székesegyházban, de hangversenyeken is. Részt vett például férje egyik nagy vállalkozásában, az 1844 októberében műkedvelőkkel, német nyelven, hangversenyszerűen bemutatott Cosi fan tutte című Mozart–operában és — szintén férje vezényletével — Haydn: Évszakok című oratóriumának előadásán is.

Hans Richter (Forrás: wiki)
Itt, a Káptalani zenészek házában született 1843. április 2-án fiuk, Richter János (Hans Richter), a legendás Wagner–karmester. Keresztapja maga a zenekedvelő püspök, Sztankovits János lett, aki Richter Antalt és a székesegyházi zenészeket a kötelességén jóval felül is támogatta. János után még három gyermeke született a Richter–házaspárnak; kettő csecsemőként, egy lány pedig 14 éves korában halt meg.

Richter Antal nem csak az egyházi zene területén működött, szívügye volt a város zenei életének fejlesztése. 1846-ban sikerült megalakítania a Győri Férfidalegyletet, a következő évben pedig az egyleti zeneiskolát. Ugyan a Férfidalegylet működése az 1848/49-es események miatt megszűnt, s Richter életében nem is lehetett újra beindítani, mivel az osztrákok tiltottak minden közösségi formát, a dalegyleteket különösen a rebellió melegágyainak tartották. De az ő elképzelései éltek tovább, amikor 1862-ben megalakult a Győri Ének– és Zeneegylet; utódai őt tekintették a szellemi alapítónak.

Richter Antal 1854-ben, 52 éves korában hirtelen meghalt; a szájhagyomány szerint egy kórista hamis éneklése miatt annyira felizgatta magát, hogy szélütést kapott. Özvegye megélhetési gondok miatt Bécsbe költözött, ahol tehetséges fiát  beadta az udvari kórus konviktusába, ő maga pedig szólóénekesnőként bejárta egész Európát, illetve énektanárként is működött. Énekesi kvalitásait jelzi, hogy még férje életében szerződtették volna a hamburgi operaházba; férje halála után pedig ő volt Wagner: Tannhäuser című operájának első bécsi Vénusza. Énekpedagógusként olyan új módszert dolgozott ki, amely egyesítette az olasz és német technikát. Férje zeneműveinek nagy részét — mintegy százhúsz kompozíciójának kéziratát — a bécsi Gesellschaft der Musikfreundénak ajándékozta. Richter Antalnak Győrben körülbelül harminc műve volt található a Richter János Archívumban, amelynek anyaga legújabban Budapestre került.

Bár Antal fia, Richter János korán elkerült Győrből, néhány vezénylési kísérlet után élete első nyilvános hangversenyét szülővárosában dirigálta. 1865. szeptember 19-én, a győri Ének– és Zeneegylet rendezésében a Radó-szigeten álló akkori színházban zajlott az a hangverseny, amelyet fényes karrierje kezdetének tekintett.

A Richter Antal által 1846-ban alapított Férfidalegylet 80. évfordulóján — 1927 februárjában — apa és fia közös emléktáblájával jelölték meg az épületet:



A könnyebb olvashatóság kedvéért:

Ebben a házban lakott 1832–1854-ig
RICHTER ANTAL
székesegyházi karnagy, a Győri Ének– és Zeneegylet megalapítója
Itt született 1843. április 5-én fia
Dr. RICHTER JÁNOS
világhírű karnagy.
Hálás kegyelettel emlékezetéül a Győri Ének– és Zeneegylet
80 éves jubileuma alkalmából

(Megjegyzés: Richter János valójában április 2-án született; a táblán megkeresztelésének dátuma olvasható.)

Sajnos, Richter Antal sírja ma már nem lelhető fel. A Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra, ám a temető felszámolásakor az ő hamvait nem vitték át az új Nádorvárosi köztemetőbe, mint több jeles győri polgárét. Ez bizony az Ének- és Zeneegylet nagy mulasztása volt...



Források:

Orbánné Horváth Márta: Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Győr, Városi Könyvtár, 2001
Cziglényi László: Győr. 2. jav. kiad. Bp. Panoráma, cop. 1987
Jenei Ferenc – Koppány Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964
Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17–18. században. Bp. Akadémiai Kiadó, 1980
Farkas Zoltán: Folyamatos múlt, befejezett jelen. Richter János Archívum Győrött. = Muzsika 2000. 6.
Vavrinecz Veronika: Richter Antal (1802–1854) élete és működése. 2003, Szkarabeusz Kiadó. /A Richter János Archívum közleményei I./


A "kataliszt" jelzésű fényképeket 2008-ban készítettem

2 megjegyzés:

  1. Szia Kati ! Nagyon érdekeseket írtál az egykori , győri zenészekről. Szégyen, de én csak a nevüket ismertem, tevékenységüket nem.

    VálaszTörlés
  2. Köszi, Éva :) Lesz még több írás ez ügyben, például a székesegyház zenei élete.

    VálaszTörlés